Ismét mérgezett madarakat tálaltak a Milvus Csoport alkalmazottai Nagyszalonta határában. Környezetünk minden értelmetlenül elpusztult ragadozómadár elvesztésével szegényebb lesz, és ez különösen igaz a veszélyeztetett vagy ritka fajokra. A korábbi esetek során parlagi sas, legutóbb pedig egy rendkívül ritka, nálunk csupán átvonuló fakó rétihéja is mérgezés áldozata lett. Az eljárás folyik, reméljük – ezúttal – a hatóságok nem torpannak meg, és végre sikerül felelősségre vonni a több éve szisztematikusan mérgező egyéneket, és gátat venni ragadozómadaraink mértéktelen pusztításának.

Mindenki tisztában van azzal a jelenséggel, hogy ugyan vannak állandó madaraink is, amelyek egész évben hűen ragaszkodnak élőhelyeikhez, és legfeljebb lokális elmozdulásokkal igazodnak az időjárási viszonyokhoz, számos madárfajt csak bizonyos időszakokban lehet megfigyelni. Olyanokat is ismerünk szép számmal, amelyek fiókáikat a mi tájainkon nevelik fel, viszont ősszel melegebb éghajlatra költöznek és csak tavasszal jelennek meg ismét. Aztán léteznek olyan fajok is, amelyek az északi országokban költenek, nálunk csak időszakosan, a tavaszi illetve őszi vonulás alatt tartózkodnak. Ismét más madarakkal csupán a téli periódus alatt találkozhatunk, a mi földjeinken igyekeznek átvészelni a hideg hónapokat, és felkészülni arra, hogy jó erőben térhessenek vissza északi otthonaikba, ahol aztán utódjaikat nevelhetik. Egyvalamiben azonban mindenképpen hasonlítanak: mind a nálunk költő, mind a telelő illetve vonuló vadmadarak védelme részben a mi felelősségünk, hiszen egyaránt feladatunk megőrizni a hazai madárvilágot az eljövendő generációk számára, ugyanakkor nincs jogunk pusztítani a más országokból érkező és nálunk csak ideiglenesen vendégeskedő védett madarakat sem.

Ugyanakkor a vadmadarak védelme a legtöbb esetben rendkívül sokrétű, számtalan veszélyeztető tényezővel kell szembenéznie madaraknak is és az őket védeni szándékozó szakembereknek egyaránt. Egy ilyen tényező a mérgezés. Sokak által ismert példa a vándorsólyomé.  Ez a globálisan elterjedt, egyébként rendkívül jó alkalmazkodó képességekkel rendelkező ragadozómadár a különböző rovarirtó szerek, elsősorban az elhíresült DDT mértéktelen használatának betudhatóan a múlt század második felében sok európai országban a veszélyeztetett fajok közé került be, állományai rendkívüli mértékben megfogyatkoztak. A fajvédelmi intézkedések, főként az emberre is veszélyes DDT betiltásának hatására a vándorsólyom populációi lassan stabilizálódtak, napjainkban a költő párok száma szinte mindenütt, így nálunk is folyamatosan növekszik. Nem véletlen egyébként az, hogy amikor mérgezett madarakról van szó, elsősorban ragadozómadarak kerülnek említésre. A tápláléklánc legmagasabb szintjén számon tartott ragadozók különösen kitettek ennek a veszélynek, hiszen a táplálékállatok közvetítésével olyan mérgek is feldúsulhatnak szervezetükben és pusztulásukat okozzák, amelyek egyébként nem őket célozzák.

Napjainkban azonban sajnos olyan mérgezéses esetekkel is gyakran találkozunk, amikor a szőrmés és tollas ragadozókat célirányosan mérgezik. Legtöbbször egyes, vadászatban érdekelt egyének állnak a mérgezéses esetek mögött. A mérgezésben elpusztult ragadozómadarak sokszor a rókák, kóbor kutyák számára kihelyezett mérgezett csalik áldozataik lesznek, de előfordul, hogy egyes apróvaddal táplálkozó tollas ragadozók, például sasok ellen irányulnak ezek az illegálisnak minősülő tevékenységek. A szomszédos Magyarországon az utóbbi években jelentősen megnőtt a mérgezés miatt elpusztult ragadozómadarak száma, és különösen érzékeny veszteségeket szenvedett az a parlagi sas, amely védelméért évtizedek óta küzdenek a természetvédelmi szakemberek. Nem véletlen, hogy az egyik újonnan induló LIFE projekt épp ezekre a problémákra keres megoldást. Azonban ez a típusú veszélyeztető tényező nem korlátozódik csupán egyetlen országra, mint ahogy az világosan leszűrhető volt azon a nemzetközi konferencián, ahol a Milvus Csoport is képviseltette magát, és amelynek keretén belül számos, közép-európai országból érkező résztvevő mutatta be ezzel a tárgykörrel kapcsolatos tapasztalatait.

A kontinensünkön felderített mérgezéses esetek nagytöbbségénél a madarak pusztulását karbofurán okozza. Ez egy rendkívül mérgező rovarirtó szer, a halálos adag LD50 = 11 mg/kg (az LD50 érték azt jelzi, hogy mekkora mennyiség okozza a kísérleti állatok 50 %-ának pusztulását 24 órán belül). Jellemző példa az a skóciai eset, amikor egy madármérgezéses eset eljárása során, a hatóság 10kg karbofuránt talált egy vadőr házában. Ez a mennyiség elégséges lenne az összes skóciai ragadozómadár elpusztításához. Hatszorosan! A méreg egyébként sajnos nem csak azokat az állatokat pusztítja el, amelyek közvetlenül a mérgezett csaliból esznek, azok a madarak sem menekülhetnek, amelyek egy karbofurán-mérgezésben elpusztult állat teteméből táplálkoznak! A karbofurán tartalmú szerek használata egyébként 2008 óta tiltott az Európai Unió összes tagállamában, így Romániában is, ennek ellenére még sokaknál maradhatott fenn elfekvőben jelentős mennyiség. Ugyan kevés tudomásunk van arról, milyen horderejű ez a probléma Romániában, azonban egy több éve húzódó Bihar megyei eset arra hívja fel a figyelmünket, hogy a jelenség nálunk is fennáll. A Milvus Csoport alkalmazottai és önkéntesei felderítései nyomán több évre visszamenően rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek alapján biztosan állíthatjuk, hogy a nagyszalontai (Salonta) 34-es számú vadászterületen egy egyelőre megoldatlan, sorozatos mérgezéses esettel állunk szemben.

Először 2007-ben tudatosult bennünk, amikor egy vadetető melletti nyárfa alatt elpusztult egerészölyveket találtunk, hogy mérgezéssel állunk szemben. Azóta több ízben is előkerültek a területről mérgezett csalik illetve mérgezésben elpusztult ragadozómadarak. Mint kiderült, az elkövetők a mérget állati eredetű szövetbe (pld. sertéstüdő) vagy tyúktojásba fecskendezik. Egy esetben bevizsgáltattuk a tetemeket a Maros megyei állategészségügyi igazgatóság szaklaboratóriumában, és az eredmények igazolták feltételezésünket és félelmünket: karbofuránt találtak az elpusztult madarak szervezetében.

Nagyszalontán mindezidáig 37 olyan elpusztult madár került meg, amelyeknek halálát minden bizonnyal méreg okozta. Mivel a méreg rendkívül gyorsan, pillanatokon belül hat, jellemző ezekre az esetekre, hogy közvetlenül egymás mellett több tetem is előkerül, hiszen olyan madarakról beszélünk, amelyek dögökkel is, így egymás tetemeiből is táplálkoznak. Sajnálatos módon a veszélyeztetett és fokozottan védett fajok egyedeit sem kíméli a méreg, elég csak megemlítenünk azt a két parlagi sast, amelyek a nagyszalontai mérgezések miatt pusztultak el. Az utóbbi hetek során összesen 16 mérgezett madarat találtak a Milvus Csoport tagjai, a határsávban járőröző magyar határőrök illetve helyi polgárok Nagyszalontán. Négy egerészölyvvel, tizenegy barna rétihéjával és egy szürke gémmel egyetemben egy olyan fakó rétihéja is előkerült, amely az idei költési szezonban az északi országok élővilágát gazdagította volna, ha nem éri utol nálunk a végzet.

Az egyik barna rétihéja még élt, amikor rábukkantunk, és egy nagyszalontai készséges állatorvosnak köszönhetően sürgősségi beavatkozást kapott, ennek ellenére a méreg legyőzte szervezetét és a Milvus Csoport marosvásárhelyi madárrehabilitációs központjába már nem jutott el… Természetesen az esetek felderítése nyomán több alkalommal is kezdeményeztünk hatósági eljárást, mindezidáig azonban semmi érdemleges nem történt ennek az áldatlan állapotnak a felszámolásáért. Értetlenül állunk azelőtt, hogy hiába küldtünk sorozatosan feljelentést, tájékoztatás, segítségkérést a különböző hatóságoknak (Bihar megyei környezetvédelmi őrség, Bihar megyei környezetvédelmi hivatal, nagyszalontai helyi rendőrség,

Bihar megyei rendőr-főkapitányság veszélyes anyagokért felelős osztálya, Környezetvédelmi Minisztérium), eddig semmi érdemi haladást nem tapasztalunk a mérgezéses esetek feltárásában. Úgy véljük, a Milvus Csoport, mint társadalmi szervezet minden lehetőt megtett – sőt még annál is többet – a probléma megoldása érdekében, a felelősök beazonosítása nem a mi tisztünk. Ennek ellenére bizakodunk, hogy az újabb, a Milvus Csoport által felderített eset nyomán – illetve a sajtó bevonása után – az érintett hatóságok nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az ügy tisztázására és a felelősökkel szembeni eljárásra. Mi természetesen figyelemmel kísérjük az eseményeket, és tájékoztatjuk a nagyközönséget a fejleményekről. Ha bárkinek hasonló jellegű esettel volt dolga, kérjük tudassa velünk a Milvus Csoport elérhetőségein keresztül!