A Milvus Csoport több éve foglalkozik sérült, elkobzott, beteg madarak kezelésével és ápolásával azzal a céllal, hogy amennyiben lehetséges, ezek visszakerüljenek a természetes élőhelyükre. Az egyre növekvő igény miatt úgy döntöttünk, hogy elengedhetetlenné vált a Rehabilitációs Központ bővítése és fejlesztése. Bulgáriai partnerszervezetünk, a Green Balkans ezen a téren sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik, ezért megállapodtunk egy pár napos tapasztalatcserében. 

Még nem hajnalodott március 6-án, amikor nyakunkba vettük az utat Bulgária irányába. Célunk Stara Zagora városa volt, ahol a bolgár kollegák vártak a célból, hogy bemutassák húsz év munkáját, a madár és vadállat rehabilitáció terén elért eredményeiket.

A kétnapos tapasztalatcserére nyolcan vállalkoztunk. Négyen, biológusok a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesületet képviseltük, a négy állatorvos pedig a Vets4Wild Egyesületet.

Megérkezésünkkor Ivaylo Klisurov, a Green Balkans Stara Zagora-i Vadállat Rehabilitációs Központ menedzsere fogadott. Elmesélte a menhely történetét, aminek kezdetei egészen 1990-ig nyúlnak vissza. Ekkor még a szirti sas (Aquila chrysaetos) a fürdőszobában, a baglyok és ölyvek a nagyszobában lábadoztak.  A maguk mögött tudott húsz éves fejlődés eredményeként jelenleg egy komolyan megtervezett és minőségi kivitelezésű, hatékony rehabilitációs központot látogathatunk meg. Az itt dolgozók számtalan történetét végighallgatva egy, a kezdeti nehézségeikkel, hibáikkal, pozitív és negatív tapasztalataikkal fűszerezett tanulságcsomagot vihettünk később magunkkal mintegy útravalóul.

Másnap betekintést nyerhettünk a központ mindennapjaiba, a különböző tevékenységekbe. Ivaylo aprólékosan végigvezetett minden termen. Az útvonal hasonló volt egy sérült állatéhoz, amely bekerül hozzájuk a központba. Jártunk a kezelőben, a műtőben, betekintést nyertünk az intenzív osztály termeibe is, de a zavarás elkerülése végett itt sokat nem időztünk. Ivaylo munkatársa, Ivan bemutatta a tenyésztési programban használt keltetőket és megosztott velünk kis trükköket a fiókák fészekbe való visszahelyezésének módjáról. Az inkubátorban kikelt fiókák a fészekbe való visszahelyezéskor egy műtojás alá tették be, ezáltal a szülő madarak sajátjuknak vélték. Megmutatták, hogy hogyan tárolják a számtalan és fajdiverz páciens ellátásához szükséges különféle élelmet.

A nap utolsó megállója a menhely azon része volt, ahol főként ritka, védett fajok, mint például a kerecsensólyom (Falco cherrug) és fehérkarmú vércse (Falco naumanni) tenyésztési és szaporítási programja zajlik. A bejárat mellett kaptak helyet azok a madarak, amelyeket különféle okok miatt nem lehet szabadon engedni. Ezek bárki által megtekinthetők. Ivaylo felhívta a figyelmünket a nevelő programjaikra, arra, hogy miként tehető emberközelivé és gyerekbaráttá a központ úgy, hogy a látogatók ne zavarják jelenlétükkel a rehabilitálódó állatok nyugalmát.

A kirándulás utolsó napján a Sliven melletti Nemzeti Parkba látogattunk el. Mielőtt még a helyszínre értünk volna, a hegy aljában már megpillantottuk a madáróriásokat, a fakó keselyűket (Gyps fulvus), amelyeket a Green Balkans munkatársai telepítettek vissza erre a helyre.

A látottak élményével gazdagodva és fellelkesedve vágtunk neki a hazavezető útnak és már mindannyiunk fejében megszülettek az elképzelések és a tervek, hogy hazaérkezésünk után hogyan folytatjuk elkezdett munkánkat.