A „Milvus Csoport” Egyesület a Román Madártani Egyesülettel (SOR) a 2014-es évben is megszervezte közösen az országos vízimadár-szinkront Romániában. A megfigyeléseket, a tavalyi évhez hasonlóan elsősorban január 10 és 31 között végeztük, azonban a nagyobb méretű felmérés miatt néhány megfigyelés időpontja február legelejére is áttevődött. A Nemzetközi Vízimadár-szinkront (International Waterbird Census – IWC) a Wetlands International koordinálja, melyet minden évben megszervez a világ legtöbb országában. A felmérésről beérkező adatok egy részét a Milvus Csoport, másikat a Román Madártani Egyesület összesítette. Az egyesületünkhöz beérkezett felmérési kitöltőíveket a Milvus Csoport tagjain kívül megbízott önkéntesek is beküldték, így az általunk összesített adatok gyűjtéséhez több mint húsz személy járult hozzá.A megfigyelők 24 megye 119 különböző területéről vagy területegységéről gyűjtöttek adatokat. A legtöbb bejárt terület idén is Bihar megyében volt (35), ezt követte Maros (18) és Brăila megye (14), azonban a területek nagysága nem volt azonos. Ezekben a megyékben nagyszámú, de főleg kis felületű vizes terület, elsősorban tó és rövidebb folyószakasz került megvizsgálásra. Voltak olyan megyék is (mint például Krassó-Szörény), melyekben mindössze egy vagy két területegység lett felmérve, azonban az itt lejárt dunai folyamszakasz hossza elérte a 130 km-t. A felmérések során összesen 149 759 madarat észleltek, melyek 131 fajhoz tartoznak. Ezek közül 110 880 egyed különféle vízimadár-fajhoz tartozik, mely az összes megfigyelt madár 74%-át teszi ki. Ez a szám azonban csak a szigorú értelemben vett „vízimadarakat” jelenti, melyhez még hozzáadhatóak azon fajok (rétisas, barna rétihéja, hegyi billegető stb.), melyek életvitele az év minden szakaszában a vizek közelségéhez kötött. A legtöbb madarat idén is a Báziás és Orsova közötti Dunaszakaszon észlelték, összesen 26 438 példányt, a legkevesebbet viszont (6 madár) a Hargita megyei Csíkszépvízi-tározón figyelték meg. Voltak azonban olyan területek is, ahol a teljesen befagyott tó miatt a megfigyelők csupán néhány énekesmadarat, ragadozót vagy egyetlen madarat sem jegyezhettek fel. A felmérő személyek az adatokat (megfigyelők névsora, elérhetősége, a terület neve, a megfigyelés dátuma, a megfigyeléshez használt optikai felszerelések, a madarakat zavaró tényezők és ezek erőssége, a terület nagysága, a vízfelület befagyásának százaléka stb.) terepi ívekre rögzítették, majd az észlelt fajok egyedszámát összesítették. A kiszállás után térképre került az általuk bejárt szakasz hossza vagy a felmért terület körvonala. A leggyakrabban észlelt öt vízimadárfaj példányszáma a következőképpen alakult: tőkés réce (Anas platyrhynchos) – 46 600, szárcsa (Fulica atra) – 12 169, nagy lilik (Anser albifrons) – 10 624, kis kárókatona (Microcarbo pygmaeus) – 4 524, valamint kárókatona (Phalacrocorax carbo) – 4 132 példány. A nagytestű sirályfaj-csoportot (sztyeppi és sárgalábú), melyet nem minden megfigyelő bontott le faji szintre és csak Larus cachinnans/michaellis-ként jegyzett fel, úgyszintén kiemelkedő helyezés illeti meg, hiszen e két faj összevont egyedszáma 2 764 példányra rúg. Hasonlóan nagy számban képviseltette magát még a bütykös hattyú, csörgő réce, kerceréce és dankasirály, mindenik 2 600 fölötti egyedszámmal. A vízimadarak mellett a legnagyobb egyedszámban megfigyelt öt további faj az énekesmadarak közül került ki, ezek száma a következő volt: vetési varjú (Corvus frugilegus) – 13 652, csóka (Corvus monedula) – 6 170, fenyőrigó (Turdus pilaris) – 3 393, mezei veréb (Passer montanus) – 2 642 és tengelic (Carduelis carduelis) – 2 030 példány. Az idei évi, az időszakhoz képest meglehetősen meleg idő és enyhe tél megmutatkozott a madarak számában. Az ország belső részein csupán néhány tó volt teljesen vagy részlegesen befagyva. Ennek tudható be, hogy a madarak nem tömörültek az egyes telelőhelyeken, hanem kisebb-nagyobb csapatokban szétszóródtak a különböző vizes területeken. A megfigyelések alatt egyes felmérőknek sikerült feljegyezniük hazánkban ritkán, szórványosan előforduló, vagy az adott területre, időszakra nézve érdekesnek mondható fajokat. Ilyenek például a jeges búvár (Gavia immer) – 1 pld., kis hattyú (Cygnus columbianus bewickii) – 37 pld., jegesréce (Clangula hyemalis) – 1 pld.,  füstös réce (Melanitta fusca) – 9 pld., daru (Grus grus) – 1 pld., aranylile (Pluvialus apricaria) – 1 pld., billegetőcankó (Actitis hypoleucos) – 1 pld., szürke cankó (Tringa nebularia) – 1 pld., pajzsoscankó (Philomachus pugnax) – 17 pld., kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) – 1 pld, valamint a réti pityer (Anthus pratensis). Mint érdekesség, megemlítenénk egy Európában, így hazánkban sem őshonos madárfajt, a mandarinrécét (Aix galericulata), melynek egy hím példányát észlelték Szatmár megyében. Ezennel is szeretnénk megköszönni minden résztvevőnek a felmérésben nyújtott segítségét.