Egy előhely helyreállítása komplex folyamat, amely időt, tervezést és pénzügyi befektetést igényel. Mindezek ellenére életbevágóan fontos, hiszen az egészséges ökológiai rendszerek biztosítják az emberi élet alapvető feltételeit, a tiszta ivóvíztől egészen a tápanyagdús élelemig. Nemrég kollégánk, Havadtői Krisztina részt vett egy nemzetközi tanfolyamon, amelynek témája a folyók és vizes élőhelyek helyreállítása volt. Erről kérdeztük. A tanfolyamot a Cseh Környezetvédelmi Minisztérium, valamint a Charles Egyetem és a Tudományos Akadémia közös Elméleti Kutatóközpontja szervezte, a Cseh Ramsar Bizottság, a Kárpáti Vizes Élőhely Kezdeményezése és az Elba Vízügyi Igazgatóság segítségével. A tanulmányút gyakorlati jellegű volt, számos különböző vizes élőhely restaurációs helyszínt látogathattak meg.

Az egyik esettanulmány az Elba folyó egyik ágának restaurációja volt. Az érdekessége éppen az , hogy a Maros folyóhoz hasonló méretű és élővilágú folyóról beszélünk. Miért látták szükségesnek ezt a munkálatot?

A folyó 1980-as években bekövetkezett szabályozása során levágták a Jordán nevű kanyart, így az holtág (morotva) tóvá alakult. Vízátfolyás hiányában pedig a régi meder feltöltődött, vize eutrofizálódott. A restauráció legfontosabb célja az élőhely mintegy “megfiatalítása” volt, vagyis a természetes feltöltődési folyamat visszaállítása egy korábbi állapotba. Ugyanakkor változatosabb élőhelyeket is létrehoztak (például kétéltűek szaporodásához szükséges sekély tavacskákat). Legfontosabb hozadéka a restaurációnak azonban az volt, hogy a folyó medre mintegy 400 méterrel hosszabbodott meg, és ezen a szakaszon újra tud érvényesülni a folyó természetes dinamikája: a tavaszi kiöntések, majd az ár visszahúzódása során keletkező zátonyok, kavicspadok, homokpadok megjelenése, szezonális változása (amelyek szintén változatos élőhelyeket kínálnak a megtelepedő iszapvegetációnak vagy pionír növényzetnek), a part eróziója a kanyar külső oldalán, illetve az új szárazföld keletkezése a hordalékból a belső oldalon. Az sem elhanyagolható, hogy a hosszabb folyószakasz több vizet jelent a tájban, így a szomszédos területek talajvíz ellátottsága is javult.

Egy ilyen restauráció célja lehet akár egy faj megmentése? Ritka esetben igen, Egy másik esettanulmány az Orlice folyó egyik holtágának a rehabilitációja volt. A restauráció célja az volt, hogy a kritikusan veszélyeztetett Potamogeton praelongus békaszőlő számára  megfelelő tápanyag ellátottságú élőhelyet  biztosítsanak,  ugyanis a fajnak ez volt az utolsó természetes előfordulási helye Csehországban. Ez a vízinövény specifikusan a mezotróf (közepes tápanyag ellátottságú) víztesteket kedveli, a tápanyag felhalmozódás (eutrofizáció) már kedvezőtlen életfeltétel a számára. A munkálatok előtt a növényt áttelepítették egy másik tavacskába, majd kikotorták a medret, gyérítették a part menti fás növényzetet, hogy több fény jusson be és kevesebb levél, ezzel lassítva ezt a természetes feltöltődési folyamatot. Örömmel tapasztalták, hogy miután befejeződtek a munkálatok, nagyon hamar regenerálódott a partmenti és a vízi növényzet is és nemcsak túlélte a békaszőlő, hanem más mezotróf élőhelyre jellemző vízinövények is megjelentek (például víziboglárkák), sőt a Leptocerus interruptus kritikusan veszélyeztetett tegzesfaj is megtelepedett, így ez a holtág a faj második előfordulási helye lett Csehországban.  

Egyre gyakrabban szembesülnek a szakemberek invazív és idegenhonos fajokkal. Milyen megoldást találtak erre? Több esetben a partmenti idegenhonos, ültetett kanadai nyárfákat nem tőből vágták ki, hanem a törzse alsó részén gyűrűben eltávolítva a kérget kiszárították, majd 7-8 méter magasságban vágták le a törzset Így a benne levő odúkat megőrizték denevéreknek, illetve a xilofág rovaroknak és a gombáknak megmaradt az élőhelyük. Ezt a megoldást parkokban is alkalmazták, itt természetesen ismeretterjesztő táblákat helyeztek ki, hogy a lakosság figyelmét felhívják a holtfa nyújtotta élőhelyekre és annak ökológiai szerepére.

Mennyi munka és tervezés áll egy ilyen restaurációs projekt mögött? A kivitelezést rengeteg tervezés előzi meg. A két évig tartó munkálatok előtt minden részletet megterveztek: a meder részletes morfológiáját, a part lejtését, az öblök kialakítását, az időszakos tavacskák helyét, mélységét, a környékről származó kövekből rakott parterősítések helyét. Alapos előzetes felméréssel a lehető legpontosabban meghatározták a korábbi meder helyzetét, és megtervezték a megfelelő mélységeket is, mielőtt megkezdték a felgyűlt iszap kikotrását. A beavatkozások időrendi sorrendjét is megtervezték, a régi ág visszakötése a folyóba a munkálatok utolsó mozzanata volt.

Milyen következtetéseket vontál le? A vizes élőhely restauráció sikerességének a legfontosabb feltételei a terület tulajdonjogi viszonyainak hosszú távú rendezése, a tervezett beavatkozás technikai megvalósíthatósága, valamint a finanszírozási lehetőség megléte. Legalább ennyire fontosak viszont az emberi kapcsolatok is: hogy mindenki, aki érintett egy restaurációs projektben, értse, hogy az miért fontos: a tervezőktől  a munkásokig, nem elfelejtve a helyi közösségeket. Fontos, hogy mindenki, aki érintett megértse és támogassa.  

Kérdezett: Fekete Zsuzsánna