A szabadon engedett egzotikus vízi teknősök esete már nem idegen a laikusok számára sem. Ha nagyobb városok tavaihoz kimegyünk, alig van már olyan, ahol ne látnánk egy-két vagy akár tömegesen is sütkérező idegenhonos teknősöket. Tudniillik, nálunk csupán a mocsári teknős (Emys orbicularis) őshonos faj.

Hogyan kerülnek a természetbe?

Hogy miért kerülnek ki, egyszerű rájönni. Az állatkereskedelemben könnyen megvásárolható (100 lej körüli) kis méretű, néhány hónapos teknős 2-3 év alatt kinövi ugyancsak kis méretű akvaterráriumát és ilyenkor gyakran így válnak meg tőle az állatbarátnak nem igazán nevezhető tulajdonosok. A szabadon engedés nem csak egy állatvédelmi probléma, mivel sokszor a teknősök elpusztulásához vezet, hanem természetvédelmi is. Ezek az új teknős egyedek konkurenciát jelentenek az őshonos teknősfajoknak, például táplálékban. Továbbá, sok esetben betegségeket adhatnak át, és invazívvá válásukkal a helyi életközösségeket is megváltoztathatják.

Mi lenne a megoldás?

A leghatásosabb az állatkereskedések tevékenységének szabályozása lenne. Például ne lehessen úgy teknőst árulni, hogy hibásan (!) tüntetik fel a teknős faját és nem kap az új tulajdonos egy „használati utasítást” hozzá. A teknősöket csak csippel beoltva kellene tovább adni, hogy az elengedett vagy akár elveszett állatot vissza lehessen szolgáltatni a tulajdonosnak, akár egy pénzbírsággal is fűszerezve. De ezt mi csak javasolhatjuk, ugyebár, az állami szervek kell oda fejlődjenek, hogy ezzel is foglalkozzanak és törvénybe foglalják. Mi tanácsokat adhatunk, melyekkel reméljük csökkenhet akár a vásárolt, akár az elengedett egzotikus teknősök száma. Osszátok, hadd kerüljön minél több ember figyelmébe.

Mit tehetünk mi?

Először is ismerd meg a vásárolt teknősödet, még pontosabban a faját. Sokan még most is ékszerteknősökként emlegetik a kereskedésekben árult teknősöket, bár a sárga- meg vörösfülű ékszerteknősök árulása már évek óta be van tiltva Europában, épp a fenti gondok miatt. Amit most leginkább árulnak nálunk azok a folyami teknősök (Pseudemys sp.), és a tarajos teknősök (Graptemys sp.). De néha kerül egy-két alom ázsiai teknős is, a Mauremys nemből. Amit sokan nem értenek meg, hogy ezek a teknősök nem egy fajnak az alfajai vagy fajtái, hanem külön fajok. Hogy érthetőbbek legyünk, egy párhuzammal élhetünk: képzeljétek el, hogy nem kutyafajtákat vásárolnánk vagy vennénk örökbe, hanem a sakál, farkas, róka, prérifarkas közül választanánk házikedvencnek. Érezhető a különbség? Van közöttük inkább vegetáriánus, vagy inkább húsevő, vízibb vagy kevésbé az, vagy akár trópusi környezethez alkalmazkodott teknős faj is. Ezt fontos tudni, mert sok betegségük a rossz tartási körülmények meg a hibás táplálás következménye.

Mit kell tudnod, mielőtt teknőst választanál háziállatnak?

Míg az emlősők és a madarak képesek önállóan szabályozni hőmérsékletüket, a hüllők hőszabályozása külső hőforrásoktól függ. A hideg környezet mindenféle vírusos megbetegedést, „hűléseket” okoz, míg a folytonos magas hőmérséklet meg teljesen más gondokkal jár. Egy magas testhőmérséklettel rohangáló teknős mindig éhes, emiatt a gondos tulajdonos túleteti, és innen a gyorsan megnövő teknős probléma is. Az így tartott teknős sokszor jó néhányszorosa lesz a vadon élő ugyanolyan korú társához visszonyítva, hisz annak rosszabb és kevesebb minőségű táplálék jut, és ugyanakkor figyelnie kell a predátorokra is. Ezért javasoljuk az éjszakai órákban alacsonyabb hőmérsékleteket biztosítani nekik és a nap fényét utánozó égőt se kell egész nap bekapcsolva hagyni. De mindezt a teknős fajához kell igazítani.   

A túl sok táplálék, főleg ha rossz minőségű, hiánybetegségekhez vezet. A teknősök páncéljának lágysága gyakori tünete ennek. A gond, hogy a teknősöknél, amikor már észrevesszük, hogy gond van, legtöbbször már késő.

Mit tehetünk, ha megválnánk teknősünktől?

Az elengedett teknősök nagy hányada elpusztul. Sokan az első telet sem élik túl. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a teknősök nagy része már sínylődött előző helyén és nem megfelelő testi kondícióban került a szabadba. Egyesek pedig egyszerűen nem bírják ezt a klímát. Tehát ez nem állatbarát megoldás.

Ha mégis már nincs helye a teknősnek a családban, örökbe lehet adni és ez a legjobb, amit tehet a teknős tartó. Általában, a következő tulajdonos már tudja a fenti pontokat és jobb helyre kerül a teknős. Van már facebook csoport (Trachemys Adoption) is erre. 

Ha a természetben vagy akár városi környezetben teknőst láttok, szívesen fogadjuk megfigyeléseteket az OpenHerpMaps adatbázisunkba is, hogy lekövethessük ezeknek a fajoknak az elterjedését országunkban és nemcsak.