Nemrég egy állatorvosi csapat látogatott meg bennünket Spanyolországból, az Asztúria régióból. A két állatorvosból és egy Romániából elszármazott asszisztensből álló csapat, akik arra voltak kíváncsi, hogyan működik hazánkban a sérült  vadállatok rehabilitációja.

Jelentős különbségek vannak aközött, ahogyan a zajlik a két országban a vadon élő állatok gondozása és rehabilitációja. Spanyolorságban ez a szolgáltatás nagyon jól szervezett, a felelősség megoszlik a központi kormányzat, a helyi önkormányzat és a civil szervezetek között. Minden régiónak – így Asztúriának is – van egy vadállat-rehabilitációs központja, amelyet közpénzből, azaz állami költségvetésből finanszíroznak. A központok mérete és a munkafolyamatok azonban régiónként eltérnek.

Romániában nincs ilyen állami szolgálat. Csak néhány központ működik, köztük a Milvus Csoport Vadállat Rehabilitációs Központja, amely a sérült vadállatokkal foglalkozik. Minden tevékenység önkéntes alapon zajlik, saját forrásokból és adományokból finanszírozva, állami támogatás nélkül.

Míg Asztúriában a sebesült állatokat a lakosság bejelentése után egy ranger veszi át, Romániában ezek az állatok jólelkű emberek segítségével, saját költségükön jutnak el hozzánk. Spanyolországban ugyancsak a rangerek feladata a rehabilitált állatok visszaengedése a természetbe. A különbségek listáját még sokáig lehetne folytatni.

A spanyol állatorvosi csapattal való találkozásunk azonban nem volt elbátortalanító, hiszen nekünk is van mire büszkének lennünk:

• 18 éve tartó példás együttműködésünk a Vets4Wild Egyesülettel, amely nélkül a sérült állatok nem részesülhetnének orvosi ellátásban;
• állatorvosok hálózata az ország különböző településein, akik önzetlenül segítenek az elsősegélynyújtásban;
• egyszerű állampolgárok, akik idejüket és pénzüket áldozzák azért, hogy az állatok eljussanak központunkba;
• munkatársaink, akik szívvel-lélekkel vesznek részt a szállításban, gondozásban és etetésben.

Találkozónk a Vets4Wild Egyesület székhelyén kezdődött, ahol dr. Borka-Vitalis Leventével együtt bemutattuk munkafolyamatunkat. A spanyol csapat tanácsot kért tőlünk a medvék, különösen a bocsok rehabilitációjával kapcsolatban. Bár térségükben a medvepopuláció sokkal kisebb, mint Romániában, egyre több bocs kerül a gondozásukba, és még kevés tapasztalatuk van e nagy emlősök rehabilitációjában.

Találkozónk a mi központunkban zárult, ahol vendégeink megtekinthették az önkéntesek által épített és a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákjai által festett röpdéket, de megegyeztünk abban is, hogy folytatjuk az együttműködést és kölcsönösen segítjük egymást.