A klímaváltozás okozta problémák megoldása lehetetlen a biodiverzitás megóvása nélkül – írja egy nemrég megjelent közleményben a világ 50 vezető biológusa és klímaszakembere.

Az éghajlat hihetetlenül gyors változása és a biodiverzitás példátlan hanyatlása,világszerte veszélyezteti az emberek életét, megélhetését és jólétét. Mindkettőt mi okozzuk, ezek kölcsönösen, egymást gerjesztve tovább fokozzák az egyébként is kritikus helyzetet. A hirtelen változó klímához nem tud alkalmazkodni az élővilág, a biodiverzitás csökkenése tovább gyorsítja a klímaváltozást.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy csupán a klímaváltozás leküzdésére irányuló, szűk látókörű intézkedések közvetlenül és közvetve is károsítják a természetet. Pedig léteznek olyan megoldások, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak mindkét tényező mérsékléséhez.

Az ember számára is fenntartható jövő megvalósítható, de ehhez gyors és ambiciózus szén-dioxid kibocsátás csökkentésére van szükség. Ennek érdekében a kutatók megfogalmazták a legfontosabb tennivalókat:

• A széntároló és fajgazdag élőhelyek leromlásának és eltűnésének megállítása.
  Az erdőirtás és a az erdők degradációjának megállítása évi 0,4-5,8 gigatonnával csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátást.
• A fajgazdag és szénmegkötő ökoszisztémák helyreállítása.
  Az élőhelyek helyreállítása a leggyorsabb és legolcsóbb természetalapú megoldás a klímaváltozás már ma is tapasztalható hatásainak a mérséklésére.
  A megfelelő élőhelyek biztosítása fokozza az élővilág ellenállóképességét a klímaváltozással szemben, ezáltal az ember számára is olyan közvetlen előnyöket nyújt, mint az árvízszabályozás, a jobb minőségű vízellátás, a kisebb talajerózió vagy a beporzás.
• A fenntartható mezőgazdasági és erdészeti praktikák szélesebb körű elterjesztése.
  A termesztett fajokat diverzifikálni kell, termesztésüket pedig agrárerdészeti technológiák bevezetésével kell kiegészíteni. A szántóföldek és gyepterületek menedzsmentjét át kell teljesen gondolni, többek között figyelve pl. a talajvédelemre vagy a műtrágyák használatának csökkentésére. Ezekkel az intézkedésekkel 3-6 gigatonna szén-dioxid ekvivalens csökkentést érhetünk el a becslések szerint.
• A természetvédelmi területek arányának 30-50 százalék fölé növelése a Földön.
  A természetvédelmi és klímavédelmi tevékenységeket célzottabbá és hatékonyabbá kell tenni. A jelenlegi védettnek nevezett területeknek (szárazföldek 15%-a, óceánok 7,5%-a) is csupán kevesebb mint fele kap megfelelő kezelést. Ez nagyon kevés, hiszen csak a jól kezelt védett területek tudnak hatékonyan hozzájárulni a klímaváltozás és hatásainak mérsékléséhez.
• A védett területek növelésén és kezelésük hatékonyabbá tételén felül, elengedhetetlenül fontos az ezek között kapcsolatok biztosítása. Ezek, az ún. zöld folyosók, nélkülözhetetlenek a változó klímához alkalmazkodni igyekvő fajok vándorlásának a biztosítására, általuk lassítható a biodiverzitás csökkenése.
• A biodiverzitásra káros tevékenységek anyagi támogatásának megszüntetése.
  Ma különböző támogatások léteznek az erdőkitermelésre, műtrágya használatra vagy a tengeri halászatra. Ezek a tevékenységek iszonyatos mennyiségű széntöbblet keletkezését okozzák a légkörben. Ha ilyen, a klímára és a biodiverzitásra káros tevékenységek anyagi támogatást is kapnak, akkor ezen tevékenységek optimalizálása és a hozzájuk kapcsolódó fogyasztói szokások megváltoztatása iszonyatosan nehézzé válik. A támogatások megvonása csökkentheti a túlhasználatot, ami nélkülözhetetlen az éghajlatváltozás mérsékléséhez.
• Az egyéni fogyasztói szokások megváltoztatása is különösen nagy jelentőségű.
  A pazarlás, a szennyezés megszüntetése mellett az étrend megváltoztatásával, különös figyelemmel a növényi eredetű tápanyagok arányának növelésével, rengeteg kibocsátást spórolhatunk meg elsősorban a gazdag országokban. (megj. Románia ilyen kontextusban a gazdag országok közé tartozik).

A biodiverzitás csökkenése és a klímaváltozás közti kapcsolat bizonyítékai egyértelműek. Mindkettőt emberi tevékenység váltotta ki, s kölcsönösen erősítik egymást. Egyiket sem tudjuk önmagában sikeresen megoldani. A kettőt egyszerre kell kezelnünk. Ennek ellenére, a korábbi irányelvek a két jelenséggel egymástól függetlenül foglakoztak, pedig a két probléma mérséklésének együttes vizsgálata lehetőséget kínál a globális célok eléréséhez.

Sok olyan klímavédelmi tevékenységet valósítottak meg az elmúlt években, amelyek csak a szén-dioxid megkötését vagy a kibocsátás csökkentését vették figyelembe. Ezek közül sok a biodiverzitásra káros, így összességében több a kára, mint a haszna klímavédelem szempontjából is. A kutatók meghatározták ezeket is, amelyek közül a legkárosabbak a következők:

• Energia-növények ültetése. Az ilyen növények monokultúrás telepítése káros az ökoszisztémákra. Csökkentik az élőhelyek azon kapacitását, amelyek elengedhetetlenek a klímavédelem és az ember egyéb szükségletei szempontjából.
• Fák (főként nem őshonos fajok) telepítése olyan területekre, ahol a múltban nem voltak erdők. Ez ugyan hozzájárulhat a szén-dioxid koncentrációjának pillanatnyi mérsékléséhez, de gyakran nagyon káros a biodiverzitásra, így áttételesen a klímaváltozás mérsékléséhez nem járul hozzá. Ráadásul kiszorítja a helyi lakosságot a földhasználatból.
• Az öntözési kapacitás növelése gyakran vízkonfliktushoz, gátépítéshez, valamint szikesedés hatására talajdegradációhoz vezet. A mezőgazdaság szárazsághoz és szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodását vízmegtartó intézkedésekkel és ezt támogató agroechinikákkal kellene megoldani.

A jelentés hangsúlyozza, hogy minden olyan intézkedést, amely szűk nézőpontból közelíti meg az éghajlatváltozás mérséklését, újra meg kell vizsgálni annak hátrányaival és előnyeivel együttesen. Például az olyan megújuló energiaforrások hasznosságát, amelyek fokozzák a bányászati tevékenységeket (pl.kobalt vagy lítium az akkumlátorokhoz) vagy hatalmas területhasználatot igényelnek (pl. napelempark telepítése gyepekre), át kell gondolni.

A szerzők kiemelik, hogy bár a természet hatékony módszereket kínál a klímaváltozás hatásainak enyhítésére, ezek a megoldások csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok drasztikus csökkentésére építünk. „A szárazföldi élőhelyek és az óceánok már így is sokat tesznek. Elnyelik az ember kibocsátásának ötven százalékát. De a természet nem képes mindenre. Az éghajlat stabilizálásához és a biodiverzitás csökkenésének megállításához társadalmi és gazdasági változásokra van szükség. A fenntartható jövő érdekében mindkét problémát együttesen kell kezelni” – mondta Ana María Hernández Salgar az IPBES elnöke.

A jelentés egy műhelymunka eredménye, amire a résztvevő szakembereket az ENSZ két testülete, a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (IPBES) és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) tagjaiból álló bizottság választott ki. Ez az esemény az első együttműködés a két kormányközi testület között.

A jelentésben megfogalmazott javaslatok nagyon fontosak abban, hogy a IPCC új, a Földnek vörös kódot adó klíma jelentésében felvetett problémákat a leghatékonyabban lehessen megvalósítani.