TRANSGREEN – Zöld infrastruktúra a Kárpát-medencében

A gyorsfogalmi- és vasúthálózat mind belföldi, mind európai szinten folyamatos fejlesztések terve alatt áll. Az infrastruktúra fejlesztése a Kárpátok Régiójában is kiemelt cél, mely egyben azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy értékes természeti területek, többek közt Natura 2000 területek esnek áldozatul, válnak töredezetté. Annak érdekében, hogy ezeket a fenyegetéseket csökkentsük, a TRANSGREEN projekt keretén belül több ország – így Magyarország, Csehország, Románia és Ukrajna – összefogott egy környezetbarát és biztonságos közlekedéshálózat fejlesztéséért.

A Transgreen projekt fő célja olyan megoldásokat keresni, amelyek a nagyobb infrastrukturális beruházásokat természetkímélően valósítják meg, a Kárpát-medence biodiverzitásának megőrzése érdekében.

A TRANSGREEN projekt olyan szervezeteket fog össze, amelyek az infrastruktúra fejlesztésért felelősek, vagy a természetvédelemben tevékenykednek, így egy integrált megközelítést biztosítva a környezetbarát és biztonságos infrastruktúra fejlesztésért a Kárpáti Régióban: helyi nonprofit szervezetek, regionális hatóságok, nemzetközi szervezetek, kutatóintzetek, egyetemek, természetvédelmi szervezetek vesznek részt a munkában. Ezen szervezetek megfelelő tudással, hatáskörrel, kapacitással és tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek csökkentik a környezetet érő káros hatásokat és a zöld Infrastruktúrát szem előtt tartva tervezzenek. Egyik központi elem az ökológiai folyosók zavartalan fenntartásának megvalósítása, mely biztosítja a fajok zavartalan mozgását, többek között azokét is, amelyekre nagy hatással vannak a vonalas infrastrukturális létesítmények: a nagytestű ragadozók (barnamedve, farkas, hiúz) és bizonyos növényevő fajok.

Az infrastruktúra-fejlesztésre vonatkozó intézkedések, javaslatok négy mintaterületre fókuszálnak: Marosvásárhely-Jászvásár autópálya (Románia), Kürtös (Máriaradna)-Déva vasútvonal (Románia), Miskolc-Kassa-Ungvár autópálya (Magyarország-Szlovákia-Ukrajna), Beskydy autópálya (Csehország-Szlovákia). A projekt az infrastruktúra integrált tervezéséhez nyújt javaslatokat, és ennek politikai integrációját támogatja.

Projekt partnerek:

Románia – Milvus Csoport, WWF Romania
Magyarország – CEEweb a Biológiai Sokféleségért
Ausztria – WWF International Duna-Kárpátok Program (vezető partner), a Kárpátok Egyezmény titkársága
Csehország – Friends of the Earth Czech Republic – branch Olomouc, Nature Conservation Agency, Transport Research Centre
Szlovákia – National Motorway Company, State Nature Conservancy of the Slovak Republic, SPECTRA – Centre of Excellence of EU – Slovak University of Technology in Bratislava

Társult projekt partnerek:

Románia – Ministry of the Environment, Ministry of Transport;
Szlovénia – Ministry of Infrastructure;
Magyarország – Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.;
Ausztria – Ministry for Transport, Innovation and Technology;
Csehország – Ministry of the Environment;
Lengyelország – Ministry of Infrastructure and Construction;
Ukrajna – Ministry of Ecology and Natural Resources, Transcarpathian Regional State Administration – Department of Ecology and Natural Resources

Projekt honlapja:

Transgreen official page (English language)

Pénzügyi támogatás:

A TRANSGREEN projekt (DTP1-187-3.1-TRANSGREEN) az Európai Unió, Interreg Duna Transznacionális Program (DTP) társfinanszírozásával valósul meg 3. Prioritás – Jobban összekapcsolt és energiatudatos Duna Régió, Specifikus cél – Környezetbarát és biztonságos közlekedési rendszerek, városok és vidéki települések kiegyensúlyozott megközelíthetőségének támogatása.

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.