Egész Eurázsiában megtalálható fajunk inkább északon és a magashegységekben honos. Nagy kiterjedésű háborítatlan területeken távol az embertől érzi jól magát. Nyugat-Európától egészen Ázsia legkeletibb csücskéig is megtalálható. Egy jól elkülönülő skandináv-orosz-közép-ázsiai állományon kívül csak elterjedésének határszélein szórványos. Európában is gyakori ragadozónak számít újabban, hisz sok helyre vissza telepítették (mint pl. az Alpokba) már, és folyamatos az érdeklődése azon országoknak is a visszatelepítés irányába, ahol már rég kihalt.
Az 57/2007-es sürgősségi kormányrendelet alapján a hiúz szigorúan védett fajnak számít Romániában, vadászatát 2012 óta bármilyen célból tiltják. Romániában a 2012-es adatok szerint hozzávetőlegesen 1500 egyedet számolhattak a vadászok, összesen 551 vadászterületről. A felmérést a vadásztársaságok készítették. Közben az állat vadászatát betiltották, és a vadászok nem fektettek hangsúlyt a megszámolásukra közvetlen érdek hiánya miatt. Térségünkben minden becsületes hegyvidékkel rendelkező országban megtalálható kisebb nagyobb egyedszámmal.
Magányos életmódjukból kifolyólag, nem tűrik meg a területükre belopakodó fiatal hímeket és néha elpusztítja a nőstények kölykeit is. A hiúz nagyon ritka esetben három-négy, átlagban egy-két utódot nevel, ahol ritka, hogy az összes egyed megéri az ivarérett kort.
A legnagyobb veszélyt a hiúzra mégis az emberi tevékenység jelenti. Rohamos és átláthatatlan fejlődésünk eredményeképpen csökkennek és elszigetelődnek élőhelyeik. Jelenleg a vadelütések mellett mégis az orvvadászat és a legeltetés mérséklődésével felszaporodó pásztorkutya állomány jelenti a legnagyobb veszélyt a fajra nézve. A faj védelmét csak akkor sikerül biztosítani országos szinten, ha a meglevő Natura 2000-es közösségi érdekeltségű védett területek (SCI-k) kezelési tervei érvényesülést nyernének, a meghatározott fajvédelmi intézkedéseket szolgáló irányelveknek megfelelően.
A hiúzok hatalmas otthonterülete miatt (alíg 1-3 egyed él egy 100 km2-es területen) megfigyelésük szinte lehetetlen non-invazív kutatási módszerek nélkül. Legtöbb modern felmérési módszer az egyedsűrűségük meghatározására alkalmas mozgásérzékelő kamerás fogás-visszafogás módszerét alkalmazza, mivel bundamintázatuk egyedi beazonosítása lehetséges. Ezt a módszert kipróbálva „A Felső-Maros szoros natúrpark és csatlakozó védett területei fajainak és élőhelyeinek felleltározása, feltérképezése és természetvédelmi helyzetük felmérése” című, az Európai Regionális Fejlesztési Alap Környezeti Programja (POS Mediu) által finanszírozott projekt keretében lehetőségünk volt, hogy felmérhessük a Kelemen-Görgényi-havasok (ROSCI0019) Natura 2000-es terület hiúzállományát. Mintegy 600 km2-es területen 100 mozgásérzékelő fotócsapdát használtunk párban 45 állandó helyen. Az egymással szembefordított kamerák szerencsés esetben a hiúzok mindkét oldaláról készítették a felvételeket. Ez a módszer így lehetővé tette, hogy bundájuk egyéni mintázata alapján egyedileg azonosítsuk a hiúzokat. 57 alkalommal sikerült lencsevégre kapnunk így a hiúzokat, ebből 7 egyedet tudtunk biztosan beazonosítani (az állat mindkét oldala lefotózva egyidőben); 11 egyedről csak egyoldalas felvételek készültek. Az eredményeink és a felmérés sikeressége azt is bizonyította, hogy jó állapotú élőhelyet sikerült beazonosítanunk a Keleti-Kárpátokban. Ugyanakkor Romániában a hiúzok kutatásának egy alternatív módszerét mutattuk be, amelyet világ-szerte nagy sikerrel alkalmaznak.
2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert. 
