Második nemzetközi “Milvus” természetfotó pályázat

Post published:június 28, 2010
Post category:Hírek
Post comments:0 Hozzászólás

Click aici pentru a vizualiza fotografiile…

A fődíj ( A verseny első helyezettje):

[singlepic id=350 w=320 h=240 float=center]

Csonka Péter / Ungaria – Zivatarban

A kategória, Szabad téma:

Első helyezés: Seprényi Attila/Suedia – Nagy bukók harca (Lupta ferestrașilor mari)

Második helyezés: Jorge Pedro Barradas de Casais/Portugalia – Common Dolphins (Delphinus delphis)

Harmadik helyezés: Gaál Péter/ Ungaria – Indiánportré (Portret de indian)

Magasra értékelt kép: Várday Béla/România – Morning Lights – Lumini de dimineață

B kategória, Ragadozó:

Első helyezés: Brian WilliamMatthews/UK – Tiger hunting

Második helyezés: Papp Gábor/Ungaria – Saker

Harmadik helyzés: Imre Tamás/Ungaria – Aero predator

Magasra értékelt kép: Máté Bence/Ungaria – Harc (Luptă)

A legjobb romániai fotós: Nagy Zoltán Gergely – díj: egy Dan Dinu által felajánlott workshop PHOTOLIFE (www.photolife.ro )

Milvus Csoport különdíj (a Milvus tagjai által kiválasztott kép): Laki Zoltán/Ungaria – Reggeli krúgatás

Kiállításra került képek:

A kategória – Szabad téma:

Barkóczi Csaba (Hu) – A törpe vadász

Barkóczi Csaba (Hu) – Robaj

Bedő Kornél (Hu) – Tükörben

Csonka Péter (Hu) – Párban

Gaál Péter (Hu) – Ördögi harcosok

Gaál Péter (Hu) – Szerelmi háromszög

Gyurom János (Hu) – Hajnali fények

Gyurom János (Hu) – Küzdelem

Imre Anikó (Hu) – Start

Imre Tamás (Hu) – Landing in backlight

Karsai Márton (Hu) – Sunset fishing

Laki Zoltán (Hu) – Hazatérő lunda

Máté Bence (Hu) – Lehelet

Máté Bence (Hu) – Tűzfolyam

Nagy Zoltán Gergely (Ro) – Bass rock – gannets fishing

Nagy Zoltán Gergely (Ro) – Gannet dream

Nicoleta Dinu (Ro) – Decupaj

Papp Gábor (Hu) – Geese

Radimir Siklienka (Sk) – Zerynthia polyxena

Sljivo Husein (BIH) – Flyer

Szakács Ildikó (Hu) – Bogarászó

Szerencsi Gábor (Hu) – Double robin

Tóth Zsuzsanna (Hu) – Ragyogás

Tóth Zsuzsanna (Hu) – Tünemény

Tökölyi Csaba (Hu) – On the lookout

Tökölyi Csaba (Hu) – Twins

B kategória – Ragadozók:

Alec Connah (UK) – Lone shark alert

Barkóczi Csaba (Hu) – Milky way

Bedő Kornél (Hu) – Elmaradt reggeli

Bernd Mai (D) – Rattlesnake

Carl Mabeck (DK) – Griffon Vulture

Imre Tamás (Hu) – Fight

Imre Tamás (Hu) – Warrior of the wild

Karsai Márton (Hu) – Nobody’s perfect

Kovács Zoltán (Hu) – Kánya nász 2.

Laki Zoltán (Hu) – A végzetes bukás

Laki Zoltán (Hu) – Potyautas

Lovas József (Hu) – Kiegyensúlyozott párkapcsolat

Marek Habryka (D) – In the flight 2

Máté Bence (Hu) – Szemtől szemben

Máté Bence (Hu) – Utolsó pillantás

Szerencsi Gábor (Hu) – Fox predator

Tartalék lista a kiállításra (abban az esetben ha valaki a fent említettek közül nem küldi be a képet nagy méretben):

Balogh Zoltán (Hu) – Portugál tengerpart

Dezső László (Ro) – Halfarkas/Skua

Imre Tamás (Hu) – Hummingbird

Szabó Dániel (Hu) – Vörös ködben

Szakács Ildikó (Hu) – UFO

———————————————————————————–

Helyszín: Marosvásárhely – Románia

A zsűrizés időpontja: 2010 június 26

A zsűritagok:

Tamás András AFIAP – RO, a zsűri elnöke
Dan Dinu – Photo Travel szerkesztő – RO
Kerekes István EFIAP/silver – HU

A versenyen 71 fotós vett részt a világ 18 országából, 267 képet küldtek az A kategória, Szabad témájában és 145-öt a B kategória Ragadozók témában.

Szóljon hozzá Válasz megszakítása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.