Folytatjuk Életmentő kezek című sorozatunkat egy újabb állatorvossal, akivel már évek óta együttműködünk. Georgiana Lupu, vagy ahogy mindenki ismeri, Geo, mesélt nekünk a Milvus Csoporttal való együttműködésről és a vadállatok iránti szenvedélyéről.

Mesélj egy kicsit magadról és a vadállatok iránti szenvedélyedről.
Sziasztok! Geo Lupu vagyok, állatorvos a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) Új Kisállatok Szolgálatán (NAC), valamint az Európai Vadállat-egészségügyi Kollégium (ECZM) rezidense. A vadon élő állatok iránti érdeklődésem fokozatosan alakult ki az egyetem évei alatt – egyrészt a kevésbé kutatott állatorvosi ágazat iránti kíváncsiságból, másrészt a természet iránti szeretetből, amelyet a Romániai Cserkészeknél eltöltött több mint tíz év alatt alakítottam ki. Rájöttem, hogy a vadállatok orvostudománya egy szűk szakterület, kevés központtal és szakemberrel Romániában, és ez arra ösztönzött, hogy hozzájáruljak a fejlődéséhez. Ez egy társadalmi jellegű hivatás, gyakran anyagi támogatás nélkül, ahol a kreatív megoldások és az együttműködés kulcsfontosságúak. Az első konkrét lépésem a Visul Luanei Alapítványnál végzett szakmai gyakorlat volt, ami kinyitotta a szemem, és megerősített abban, hogy ez az én utam. Azóta a kolozsvári USAMV-n dolgozom, ahol a vadállatok gondozásának és kutatásának szentelem magam, és hogy ezt a küldetést jobban támogathassam, megalapítottam a Centrul Nord egyesületet.

Hogyan kezdődött az együttműködés a Milvus Csoporttal, és milyen esetek kerültek hozzád?
Az együttműködés természetesen alakult, amikor átvettem a stafétát a NAC klinikán dolgozó kolléganőimtől, akik már együtt dolgoztak dr. Borka Levente-vel a rehabilitációs eseteken. Idővel más csapattagokkal is elkezdtem dolgozni – Hegyeli Zsolttal, Szabó Zoltánnal és Osváth Gergellyel –, főként madarak kapcsán. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a nálunk kezelt madarak gyűrűzése, szállítása vagy bonyolultabb esetek megbeszélése miatt. Az első állat, amelyet személyesen küldtem el, egy róka volt, akinek lábműtéte volt – ha jól emlékszem. Jelenleg évente körülbelül 700 esetet fogadunk a NAC-nál, és a leggyakoribb, Milvushoz kerülő fajok a ragadozómadarak és a gólyák.

Ha ki kellene emelned egyetlen esetet, amely különösen megmaradt benned, melyik lenne az?
Nehéz csak egyet kiválasztani, mert az elmúlt négy évben rengeteget tanultam minden fajtól. De különösen kedves számomra három kuvik fióka esete 2023-ból – ez volt az első tapasztalatom ezzel a fajjal. A Milvus kollégák segítségével a fiókákat egy örökbefogadó fészekbe helyeztük, egy tojó mellé, akinek már voltak fiókái. Nagyon nagyra értékelem ezt a megközelítést, mert elkerülte a fogságban való rehabilitációt és az emberhez való túlzott hozzászokást. Csodálatosnak tartom, hogy a Milvus különböző területek – állatorvostudomány, ökológia, biológia stb. – szakembereit egyesíti, ami elengedhetetlen a vadállatok rehabilitációjának valódi sikeréhez.

Melyek a munkád nehézségei és mi nyújtja a legnagyobb elégedettséget?
Sok a nehézség egy ilyen új területen, de a sikerélmények is arányosak vele. Számomra a legnagyobb kihívás az emberek oktatása. Gyakran kapunk olyan állatokat, amelyeket jó szándékkal túl sokáig tartottak fogságban, de a helytelen információk miatt végül szenvedtek. Tiszteletben kell tartanunk az adott faj biológiáját, és sajnos vannak esetek, amikor már túl késő a rehabilitáció. Másik nehézség a fajspecifikus helyiségek hiánya, de a Milvus-al való együttműködés hatalmas segítség: nemcsak megfelelő környezetet biztosítanak, hanem megnyugvást is nyújt az, hogy az állatok a legjobb esélyt kapják a felépülésre. Az elégedettség nemcsak akkor jön, amikor egy állatot visszaengedünk a természetbe, hanem minden nap, amit ezek között a lenyűgöző fajok között tölthetek, figyelve viselkedésüket és alkalmazkodásukat.

Köszönjük Geo Lupu-nak a nyitottságát, amellyel válaszolt kérdéseinkre, és természetesen mindazt a munkát, amit a sérült vadállatok érdekében végez.

Ha te is állatorvos vagy, és segítenél egy bajba jutott vadállaton, vagy önkéntesként néhány napig gondját tudnád viselni egy „páciensnek”, ne habozz kapcsolatba lépni a Vadállat-rehabilitációs Központtal a következő sürgősségi telefonszámon: 0722 533 816.