Romániában a túzok (Otis tarda) a kihalás szélére jutott. Míg az 1950-es években még mintegy kétezer példány élt az országban, ma már csak a Bihar megyei Nagyszalonta környékén maradt fenn egy apró, életképes állomány. Ez a populáció is határmenti, vagyis a madarak a magyar és román oldalt egyaránt használják – és fennmaradásuk jórészt a Kelet-Magyarországon megőrzött, több mint ezer példányt számláló állománynak, és így magyarországi természetvédelem sikerének köszönhető.

Az elmúlt években a téli megfigyelések alapján úgy tűnt, mintha a túzokok száma növekedne a térségben, hiszen egyre nagyobb csapatokat láttunk. A valóság azonban jóval kevésbé biztató: ezek az adatok nem a költő, hanem a telelő madarakról szólnak. A fészkelőállomány ezzel szemben fogyatkozik, mert különféle okok nyomán, például a mezőgazdasági művelés átalakulásával, a fészkelőhelyek tönkremennek és beszűkülnek.

A túzok eredetileg a füves puszták madara, de ezek jelentős részét mára felszántották. Bár képes fészkelni például kalászos gabonában vagy lucernában, az intenzív gazdálkodás miatt a költések gyakran meghiúsulnak. A vegyszerezés, a korai kaszálás és aratás elpusztíthatja a tojásokat és a fiókákat, a szokványos szántóföldi művelés pedig nem biztosít elegendő rovartáplálékot a csibéknek, holott kizárólag rovarokkal táplálkoznak. Önmagukban a nagytáblás, homogén szántók így gyakorlatilag élhetetlenek a faj számára. Ehhez hozzáadódik, hogy a nagyszalontai – de általában a romániai gyepek – jelentős része erősen túllegeltetett. Ez nem csak intenzívebb zavarással jár, de a rövidre lerágott gyepen egyrészt nem tudnak fészkelni a túzokok, másrészt ezeken is szegényes az elérhető rovartáplálék.

Egy elszalasztott lehetőség

A Milvus Csoport évek óta dolgozik azon, hogy a túzokbarát gazdálkodás Romániában is elterjedjen. 2018-ban, javaslataink alapján, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium (MADR) elindított egy túzokvédelmi agrártámogatási programot, amelynek ösztönöznie kellett volna a gazdákodókat, hogy természetkímélő módon műveljék a túzokélőhelyeken lévő szántóföldjeiket, vagy akár gyepesítsék vissza a gyengébb minőségű területeiket. Bár a rendszer túzokvédelmi szempontból megfelelő lett volna, a támogatási összegek túl alacsonyak voltak, emiatt kevesen csatlakoztak. Néhány évvel később a programot megszüntették – és ez drámai következményekkel járt.

Erre jó példa annak a gazdának az esete, aki mintegy 90 hektárnyi szántót vont be a túzokvédelmi gyeptelepítési programba. A kezdetben gyomos, illetve vegyszermentes területet hamar benépesítették a túzokok: dürgést sőt néhány fészkelést is megfigyeltünk, és több évben is megjelent a területen egy-egy „óvoda”, azaz fiókáikat vezető tyúkok kisebb csoportjai. A gazda nem permetezett és nem kaszált a költési időszakban, így a terület valóságos menedékké vált a túzokok számára.

Azonban ez a fajta támogatási rendszer 2022-ben megszűnt, így idén a gazdálkodó – gazdasági kényszerből – ismét felszántotta a gyepet, és őszi gabonával vetette be a földet. A korábban virágzó élőhely ezzel gyakorlatilag megszűnt. Egyetlen döntés nyomán kiesett Románia talán legjobban működő túzokfészkelő-területe.

Mi a tanulság?

Ez az eset világosan mutatja, hogy az ilyen jellegű természetvédelmi indíttatású programok csak addig működnek, amíg folyamatos támogatás és ösztönzés áll mögöttük. A túzokbarát gazdálkodás nemcsak a faj megmentését, hanem a táj ökológiai sokféleségét is szolgálná, de mindez nem várható el csupán a termelőktől, ösztönző gazdasági háttér nélkül. Amennyiben Románia nem fordítja meg az utolsó túzok költőhelyek degradálásának folyamatát, például nem vezet újra be egy megfelelő módon működő túzokvédelmi agrártámogatási rendszert, követve a bizonyítottan sikeres magyar vagy osztrák modellek példáját, az országból a túzok, mint költőfaj, hamarosan kipusztulhat.