CitellusLIFE

Fotó: Fejér-Király Mátyás

Életképes ürgeállomány fennmaradásának biztosítása a Pannon régióban - CitellusLIFE - 101202727

A gyepekhez kötődő kisemlősök a leginkább veszélyeztetett állatok közé tartoznak Európa-szerte. Jelentős XX. századi állománycsökkenésüket követően napjainkban a gazdaság gyors fejlődése és a nagyléptékű mezőgazdaság terjedése még nehezebbé teszi fennmaradásukat.

Jellemzően ilyen faj az európai ürge (Spermophilus citellus) is, amelynek rövidfüvű élőhelyeit emberi beavatkozások fenyegetik (építkezések, napelemparkok telepítése, gyepek beszántása, az úthálózat fejlesztése), ezenkívül a megfelelő területkezelés hiánya (legelők felhagyása), valamint további természetes folyamatok (cserjésedés, inváziós fajok terjedése), valamint a klímaváltozás által okozott kedvezőtlen változások is veszélyeztetik.

Az ürgeélőhelyek területe a múlt század közepe óta gyorsan csökkent és az állományok egyre elszigeteltebbé váltak. A korábbi természetvédelmi erőfeszítések (például a RAPTORSPREYLIFE projekt – https://sakerlife3.mme.hu/hu/content/projekt) ellenére az európai ürge állománya továbbra is csökken. Ugyanakkor a Pannon biogeográfiai régió, különösen Magyarország és nyugat-Románia ürgepopulációi kulcsfontosságúak lehetnek a faj közép-európai fennmaradása szempontjából.

A fentiekre válaszul a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. vezetésével, összesen 11 szakmai szervezet (köztük a Milvus Csoport) részvételével hétéves projekt indult, amelynek célja a Pannon biogeográfiai régióban élő ürgék megőrzése. A projekt fő célkitűzése a Pannon régió ürgepopulációiban azonosított három különböző genetikai vonal fennmaradásának biztosítása egy, a helyi erőfeszítések összehangolásával létrehozott természetvédelmi hálózat kiterjesztése révén. A Milvus Csoport többek között az alábbi tevékenységek megvalósítását tervezi a projekt keretében:

- ürgeállományok élőhelyeinek teljeskörű felmérése
- állományok nagyságának becslése
- ürgék egészségi állapotának felmérése
- veszélyeztető tényezők feltárása és feltérképezése
- veszélyeztetett állományok áttelepítése
- meglévő ürgeállományok megerősítése áttelepítések segítségével

Projekt információk

Pályázat címe: Életképes ürgeállomány fennmaradásának biztosítása a Pannon régióban

Pályázat azonosítószáma: CitellusLIFE- 101202727

A projekt megvalósításának időtartama: 2025.12.01- 2033.02.28. (87 hónap)

Kedvezményezettek
Fő kedvezményezett:
Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. (HU)
Partnerszervezetek:
Alapítvány a Budapesti Állatkertért (HU)
Budakeszi Vadaspark Közhasznú Nonprofit Kft. (HU)
Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület (HU)
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HU)
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Milvus Csoport Egyesület (RO)
Debreceni Egyetem (társult kedvezményezett) (HU)
Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság (társult kedvezményezett) (HU)
Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (társult kedvezményezett) (HU)

Projekt költségvetése: 9 791 425,16 € (ebből Milvus Csoport: 540 838,73 €)

Európai uniós támogatás: 7 343 568,85 € (ebből Milvus Csoport: 405 629,05 €)

Részletes és friss információk a projekt honlapján lesznek hamarosan elérhetők (fejlesztés alatt). A Milvus Csoport projektben végzett munkájáról a közösségi oldalunkon (https://www.facebook.com/MilvusGroup és honlapunkon (www.milvus.ro) is folyamatosan tájékoztatást adunk.

Kövessétek kommunikációs felületeinket, és támogassátok velünk együtt az ürgék védelmét!

Előzmények itt.

A „CitellusLIFE” c. projekt megvalósulását a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium (Magyarország) támogatta.

Olvass tovább

Hétéves program indult az ürge állományának megőrzéséért és gyarapításáért

Hétéves természetvédelmi program indult a Pannon régióban élő európai ürge...

Bővebben

március 5, 2026

A nagy ürgeles küldetés indul!

Lassan előbújnak az ürgék a földalatti odújukból, nyújtóznak egy nagyot,...

Bővebben

február 16, 2026

Ha egy láncszem hiányzik… minden összeomlik

A hörcsög, ürge és más kisemlős fajok egy olyan táplálkozási...

Bővebben

január 28, 2019

Végveszélyben a magas természeti értékű gyepek

A Milvus Csoport komoly figyelemmel kíséri a különleges védettségű területek...

Bővebben

január 19, 2016

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.