A barnamedve (Ursus arctos), a farkas (Canis lupus), az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) és a vidra (Lutra lutra) védelmi helyzetének és állomány ismereteinek bővítése védett területek kezelési terveinek elkészítése érdekében

A nagyragadozók alacsony egyedszámuk és óriási területhasználati igényük tekintetében, a vizsgálatuk időigényes és költséges feladat. Ilyen nehézkes a medvék és a vidrák életvitelének a vizsgálata, amelyeknek a pontos állomány nagyságát, csak különböző szezonális és alkalmi területváltások hosszú távú ismeretének birtokában lehet kikövetkeztetni (ilyen költséges vizsgálatok a GPS-es nyomkövető nyakörvezés és/vagy a genetikai egyedszámvizsgálatok lehetnek). Az általában rövid ideig tartó felmérési időtartam miatt is, egymást kiegészítő módszereket kellett alkalmaznunk, ahol direkt vagy indirekt módon próbáltunk következtetni, olyan egységes mutatókkal, amelyek valamelyest értelmezték a fajok populáció- vagy egyedszám nagyságát. A jól megfigyelhető életjelek, mint pl. medvék által feltúrt hangyabolyok vagy a vidra biztos jelenlétét igazoló területjelző váladéka kimondottan alkalmasak voltak ilyen szintű vizsgálatokra. A Milvus Csoport emlőskutatási és – védelmi tevékenységei több közösségi érdekű (Natura 2000-es) védett nagyragadozó fajra is kiterjedt az elmúlt évek során. Természetvédelmi célú kutatásaink az országban is előforduló barnamedve (Ursus arctos), farkas (Canis lupus), eurázsiai hiúz (Lynx lynx) és vidra (Lutra lutra) fajokra éleződtek ki. Célunk volt e fajok védelmi helyzetének és állomány ismereteinek bővítése, újonnan kijelölt Natura 2000-es védett területek kezelési terveinek elkészítése érdekében.

Hortobágyi Dombság

A Milvus Csoport a Hortobágyi Dombság Natura 2000-es területén a ragadozó emlősök feltérképezésével is foglakozott. Célunk volt az itt élő fajok, mint a medve, a farkas és a vidra megőrzésére irányuló kezelési intézkedések megfogalmazása. A védettségi állapotuk megállapításához szükség volt az elterjedésük, az egyedszámuk, valamint a veszélyeztető tényezőik és annak mértékének a vizsgálatára is. Ugyanakkor szükségesnek láttuk más, közösségi vagy nemzeti érdekű fajok, mint például a hód, a hiúz, a vadmacska és a ragadozók zsákmányául szolgáló fajok adatgyűjtését is.
A medvék populációjának a felméréséhez két kiegészítő módszert is kidolgoztunk, amely az állomány aktivitását kifejező jelzőszámmal (aktivitási index) hivatott helyettesíteni az egyedek pontos számát, amelynek meghatározása lehetetlen feladatnak bizonyult volna ilyen rövid idő alatt. Az egyik ilyen módszer alatt a medvék által nagy mennyiségben fogyasztott hangyák fészkeinek a feltúrt és az épen maradt arányát figyeltük. Az összesen megtett 454,4 km nyomvonalhossz alatt 9084 feltúrt hangyabolyt találtunk. Egy 800 méter hosszú erdőszéli 6 m széles szelvényen átlagban 16 hangyabolyt találtunk. Az ilyen számolások aktivitási indexe mutatja az állomány helyzetét, referencia elemként szolgálnak, és akkor nyerik értelmüket, ha megismétlésükre kerül sor. Továbbá a medvék élőhely vizsgálatát is elvégeztük ahol összefüggéseket kerestünk az élőhely és az általuk elfogyasztott táplálék összetétele között. Kimutattuk, hogy legfontosabb táplálék források, a lombhullató fák makktermései mellett a vadkörte vagy más hasonló cukortartalmú gyümölcsök szerepelhetnek. Továbbá a medve számára fontos, az általunk ismert 23 tápláléknövény faj terepen történő azonosításával és sűrűségének a vizsgálatával is sikerült kiegészítenünk e hiányos ismereteket a nagyragadozókkal kapcsolatosan.
A farkasok esetében nem volt szükség ilyen mutatók kitalálására, hisz a klasszikus hóban történő nyomozáskor sikerült az egyedszámuk meghatározása. Két téli terepidőszakban (2011–2013 között) négy falkát vagy közel 30 farkast találtunk. Hatalmas erőfeszítésünk ellenére (1125 km-t autóval, 666,25 km-t gyalog és 64,6 km-t nyomozással töltöttünk) az összes területet nem sikerült bejárnunk, ezért szükség volt a környék pásztorainak a meginterjúvoltatása is a falkák jobb megismerése végett.
A 118 esztenánál végeztünk felmérést, ahol 54 esetben számoltak be támadásról, különböző évekről. 2011-re visszamenőleg 46 helyen támadtak juhokra ás 38 eset számol be a juhoknak az elpusztításáról, ahol általában egy egyedet sikerült megfogjanak a farkasok. Az általunk összeszámolt juhok (72501) 0,17 százalékát, vagyis 127 darabot pusztítottak el a farkasok.
A vidrák felmérésére egy jól bevált módszert használtunk, amit a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vidra Szakértő Csoportja talált ki. A vizsgálat kimutatta, hogy a vidrák helyzete állandó a nagyobb folyó és patak szakaszokon, azonban ritka az időszakos patak szakaszokon (163 megfigyelési pont 4 alaklommal való megismétlése alatt). A módszer mellett a vidrák makroszkopikus táplálékvizsgálatát is elvégeztük. A megvizsgált 1691 ürülék legfőbb táplálék összetevői a halak (59.15%), a kétéltűek (17.28%), a rákok (14.25%), a kisebb testű emlősök (4.76%), a rovarok (2.79%), a madarak (0.85%) voltak.