Szöcskeegerek

A szöcskeegerek az ugróegerek rokonai, kis testük, visszahúzódó életmódjuk, illetve az őket illető kutatások hiánya miatt bizonyos fajukról jó ideig azt sem tudtuk él-e még Romániában?

Az elmúlt évtized során az élvefogó kismelőcsapdázások alkalmával az északi szöcskeegér (Sicista betulina) több példányát sikerült megtalálni a Gyergyói-medence nyírfákkal benőtt láprétjein, kaszálóin. Hazánkból 4 irodalmi jegyzés ismert az 1943-1996 periódusból a Keleti- és Déli-Kárpátokból. Négy recens adata is ismert: 2006-ban egy megfigyelt példány a Görgény hegységből, illetve 2008-ban egy befogott példány a Gyergyói-medencéből, ahonnan idei csapdázások során újabb két példányt sikerült befogni. Az állatok befogásának érdekessége az, hogy az utóbbi példányok közül kettőt kézzel fogtak meg. Hasonló módszerrel fogják a szöcskeegereket Ausztriában is.

2008–2010 során a Szamosmenti-dombságról gyűjtött gyöngybagoly illetve kuvik köpetekben megtaláltuk a csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) több példányát is, több településről. A faj egyetlen ismert erdélyi példányát 1900-ben gyűjtötte be Orosz Endre Apahidán, amelyet a Magyar Természettudományi Múzeum őriz.
Az ezt követő expedíciók során a magyarországi Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesülettel közösen kisemlősfaunisztikai felméréseket végeztünk felkutatva a csíkos szöcskeegér irodalmi elterjedéseit. Az ezt kísérő genetikai vizsgálatok fényt derítettek a romániai csíkos szöcskeegér fajkomplexum helyzetére. Az erdélyi példányok a magyar szöcskeegérhez (Sicista trizona) tartozó, a Kárpát-medence bennszülött fajának élő példányai – Sicista trizona transylvanica. A moldvai sztyeppeken pedig a Nordmanni-szöcskeegér (Sicista nordmanni) példányai fordulnak elő.

A szöcskeegerek a legritkább európai emlősök közé tartoznak, védelmüket mi is prioritásként kezeljük. Élőhelyeik időnap előtti megsemmisülése számít a legfőbb veszélyeztető tényezőnek, hiszen a valós elterjedési területüket még mindig nem ismerjük pontosan.