Új területeket hódítanak vissza a szalakóták

Ki ne ismerné azt az érzést, amikor hosszas kutatás után végre ráakadsz a nagybetűs Otthonra? Ha kell hűvös, ha kell meleg, közel a helyi piac tele jófajta élelemmel, a sarkon játszótér a gyermekeknek és minden körülmény megfelelő ahhoz, hogy biztonságban fel is tudd őket nevelni.
***
Nem tudhatjuk biztosan, mi alapján döntött úgy történetünk főhőse, hogy észak felé vegye az irányt és szerencsét próbáljon. Azt viszont már bizton állíthatjuk, hogy ez a bizonyos szalakóta, merthogy róla van szó,  elfoglalta az éppen számára épített lakóhelyet. És miért reményteljes ez az esemény? Azért, mert nem akárhol telepedett meg a szalakóta, hanem egy olyan térségekben, az Érmelléken, ahol legutóbb harminc éve láttak szalakótát.

Könnyű elképzelni munkatársaink örömét annak nyomán, hogy idén júniusban összesen öt olyan helyszínen bukkantak szalakótára, ahol már évek, sőt évtizedek óta nem volt bizonyított költés. Jelenleg is folyik a szalakótaodúk ellenőrzése, de addig is térképen mutatjuk meg az új költőhelyek elhelyezkedését a tavalyi ismert elterjedéshez viszonyítva. Ehhez kapcsolódik még egy érdekes adalék. Az öt új költőhely közül két esetben is olyan szülőmadarakra bukkantunk, amelyeket tavaly gyűrűztünk, fiókakorban, 15 kilométerrel délre az idei költőhelyüktől.

A Partiumban vagyunk, Románia északnyugati részén. A mozaikos tájszerkezetet többnyire szántóterületek és gyepek alkotják. Ennek megfelelően, a vidéki lakosság elsősorban szántóföldi műveléssel és állattartással foglalkozik, és elsősorban ez az oka annak is, hogy az elmúlt évszázadok során jelentősen átalakult a partiumi alföldi táj. A fás vegetáció rendkívüli megfogyatkozása a tájátalakító tevékenységek egyik szembetűnő következménye. Az alföldi facsoportok, magányos fák képezték az itteni szalakóták természetes költőhelyeit sőt vadászterületeit is, hiszen a szalakóta vártamadár, és rovarokból, kétéltűekből, hüllőkből, kisemlősökből álló táplálékát rendszerint egy-egy magaslati pontra kiülve figyeli ki.

A természetes költőhelyek hiányát pótlandó helyeztünk ki több száz mesterséges költőládát. „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” elnevezés alatt futó projekt segítségével azonban hosszú távon is biztosítani szeretnénk a szalakóta jövőjét, ezért szürkenyár facsoportokat létesítettünk, és bízunk benne, hogy ezek az élőhelyek idővel visszacsalogatják a harkályféléket is, melyek, tudtukon kívül, a szalakóták fészkelésére is megfelelő odúkat vájnak.
***
Az idei év számunkra nem csupán egy aktuális költőszezont jelent, az új szalakóta generáció megjelenését, hanem egyúttal egy reményteli időszak is, hiszen amennyiben sikerül megóvnunk a partiumi síksági facsoportokat, az itteni szalakótaállomány jövője is biztosabb alapokon nyugszik.

This entry was posted in Hírek. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *