Kedves kolozsváriak és a környéken kirándulók!

A város a magas, erdős dombvidék és a sztyeppi nyílt élőhelyek találkozásánál épült, épp ezért kígyófaunája meglepően gazdag. Két viperafaj is él a várostól nem messze, sőt van amelyik a városba is belátogat. De ez csak úgy tűnik, hogy látogatás, hiszen igazából a város épült rá a faj élőhelyeire. Azonban nincs ok pánikra, mindkét viperafaj nagyon ritka itt!

Ezért ha kígyót láttok, az általában a nem-mérges, a vizes élőhelyeket és békákat kedvelő vízisikló (Natrix natrix), az ugyancsak vízi, halakat kedvelő kockás sikló (Natrix tessellata), a száraz domboldalakat, és a hüllőket és kisemlősöket – egereket – kedvelő rézsikló (Coronella austriaca), vagy akár a ritkább, másfél métert is elérő és néha madárfiókát is elfogyasztó erdei sikló (Zamenis longissimus). Gyakran pedig csak az ugyancsak ártalmatlan, és a földigilisztákat és meztelen csigákat kedvelő lábatlan kékpettyes törékenygyík (Anguis colchica) kerül az utatokba.

Röviden a vízisiklót sárga-fekete fülsávjairól, a kockás siklót a gyakran szögletes foltjairól, az erdei siklót sárga fülsávjáról – ez kevésbé feltűnő mint a vízisiklónál -, és nagy méretéről, a rézsiklót a szemalatti barna sávról, amely az orrhegytől a szájnyílásig terjed – hasonló sávja van az erdei siklónak is, de itt a szemtől indul -, a törékeny gyíkot pedig fényes, apró pikkelyes testéről lehet felismerni.

A Bükk határában nagyon ritkán, de találkozhatunk a keresztes viperával (Vipera berus) is. Az utolsó években csak egy-két kutyát mart meg a vipera, de tudjuk, hogy ki itt a betolakodó és hogy a vipera csak védi magát. Kolozsvártól északra, a styeppi pázsitokon még ritkábban a rákosi viperával (Vipera ursinii rakosiensis) találkozhatunk. Ez az alfaj csak Erdélyben és Magyarországon él néhány helyen, tehát kritikus helyzetben van és védelme nagyon fontos a számunkra.

A két fajt a világos alapon cikk-cakk alakú sötét sáv különbözteti meg a többi fajtól, a rákosi vipera cikk-cakk-jai kerekebbek a keresztes viperáénál. A keresztes vipera ritkábban egyszínű változatban is megjelenhet, feketében vagy akár vörösben.

A keresztes vipera kisemlősöket és gyíkokat fogyaszt, míg a rákosi vipera inkább rovarokat, ezért mérge gyengébb és inszekticid hatású.

Ne gyilkoljátok le a őket, mert ártatlan élőlények, mérgüket csak a táplálkozásban és ritkán védekezésre használják. Ha a városba tévednek, gyengéden vödörbe, dobozba lehet seperni őket és el kell vinni a legközelebbi természetes vízi élőhelyre (vízisikló, kockás sikló) vagy egy napsütött, bokros domboldalra (rézsikló, erdei sikló, törékeny gyík, keresztes vipera).

E fajok jelenléte csak azt bizonyítja, hogy a környezetetek egészséges, természetközeli. Ez büszkeséggel kellene eltöltsön akárkit!

A viperamarást meg lehet előzni. A kígyó nem játékszer, ne fogjuk meg! A sétáinkon használjunk magasszárú bakancsot és hosszúszárú nadrágot. Vigyázzunk, hova tesszük a kezünket és hova ülünk! A kutyákat tartsuk pórázon viperás helyeken. Viperamarás esetén maradjunk nyugodtak, ritkán halálos és nem minden marásban van méreg, és van olyan is amelyikben csak kevés. Forduljunk minél hamarabb orvoshoz és hívjuk a sürgősségi számot, az 112-t! Ne alkalmazzunk szorító kötést, ne vágjuk fel a sebet és ne igyunk alkoholt vagy energia italokat!

Ha lencsevégre kaptok fajokat, akkor a képeket megoszthatjátok velünk is pl. a Kígyót, békát Erdélyben… című Facebook csoportban, az elterjedési adatokat meg szívesen várjuk az OpenHerpMaps adatbázisunkba!

Szóljon hozzá

Az Ön e-mail címe nem lesz közzétéve.Az összes mező, ami a * van jelőlve, kötelező.