Ifjú nagyköveteink fát ültetve veszik fel a harcot a klímaváltozás ellen

Csíkszentdomokoson a Pando Egyesület faültetési akciójában két nagykövetünk is részt vett. Büszkék vagyunk rájuk, hogy másoknak is példát mutatva idejüket aktívan töltik. A kezdeményezésnek köszönhetően néhány évtized múlva ezen a területen egy szép tölgyerdőben sétálhatunk.

Az őshonos erdők jelentős szerepet játszanak a biodiverzitás megőrzésében és a szén-dioxid megkötésében egyaránt.

Zádor, a rétisas ismét szabadon

A rétisas tavaly ősszel került a Sérült Vadállatok Rehabilitációs Központjába. Sajnos ekkor már több mint egy hónapja tartotta egy magánszemély, aki legyengülve talált rá az ország nyugati felében. A madarat mérete és táplálék igénye miatt már nem tudta ellátni és segítségünket kérte.

A rétisas egy Szerbia északi felében levő fészekben volt meggyűrűzve 2020 júniusában, és egy távolról is látható feliratos szárnylappal jelölték.

Nagy termetű ragadozó madár, a kiterjesztett szárnyainak csúcsai közti távolság rendszerint meghaladja a 2 métert. Zádor szárnyfesztávolsága pontosan 209 centiméter.

A Vets4Wild Egyesület biztosította az egészségügyi felügyeletet, míg Egyesületünk elhelyezte neki alkalmas repdébe, ahol egyedül és megfelelő étrend mellett erősödhetett.

A rehabilitáció sikeres volt, a szabadon engedést pedig aprólékosan előkészítettük az Erdélyi Kárpát Egyesület – Szatmárnémeti munkatársaival, akik egy napelemes műholdas jeladót ajánlottak fel Zádor mozgásainak követésére.

A szabadon engedésre a Túr Menti Védett Területeken került sor.

Az első napokban Zádor csak a környéken, rövideket repült, de lassan-lassan felfedezte a szabadságot. Mostanra már országot is váltott, Ukrajnában kóborol.

A műholdas nyomkövetőnek köszönhetően a www.satellitetracking.eu honlapon naponta követhetjük Zádor útját. A módszer egyszerű: előbb kiválasztjuk a kívánt nyelvet, majd a Madarak, rétisas faj és Románia ország kiválasztásával és bejelölése után megnyomjuk a Küldés a térképre narancsszín gombot.

Tarló és gyepégetés hatásai


Kora tavasszal még mindig nagyon sok helyen égetnek a földeken azért, hogy megtisztítsák azokat a növényzettől.

Viszont ezzel károsodnak a talajban lévő szervezetek.

A talaj felszínén az éppen csírázó vagy fejlődő növények és a mezőgazdaság számára igen fontos élőlények is elpusztulnak.

Számos más élőlény is elveszíti élőhelyét. Rengeteg kétéltű, kisemlős és madárfaj élettere válik füstté néhány óra alatt.

A talaj veszít termékenységéből és vízmegtartó képességéből, ami mezőgazdasági szempontból sem előnyös.

Annak ellenére, hogy a törvény is tiltja, nagyon nehéz visszaszorítani.

A földeket égető gazdák nem csak teljes mezőgazdasági támogatásukat veszíthetik el, hanem pénzbüntetésre is számíthatnak.

Az égetés a levegőszennyezést is fokozza. Következtében üvegházhatású gázok kerülnek a légkörbe, amelyek a klímaváltozás legfőbb okozói.

Egy hektár gyep felégetésével annyi szén-dioxid kerül a levegőbe, mintha sok száz kilométert autóznánk.

Az égetés következtében a gyepek nem tudják biztosítani a klímaváltozás mérséklésében betöltött jelentős szerepüket.

Köszönjük a videó elkészítésében együttműködő partnereinknek a segítséget.

Egy probléma, amire nincs megoldás

Egy, már korábbi írásunkban beszámoltunk a közutakon bekövetkező, nagymértékű bagolypusztulásról, azonban szeretnénk, ha ez a valós veszély továbbra is reflektorfényben maradna.

2021 április 3. és 6. között történő terepkiszállások alkalmával, néhány, évek óta időszakosan lejárt forgalmas útszakasz mentén, az autók által elgázolt madarakat jegyeztem fel. Személygépjárművel, kis sebességgel haladva próbáltam megtalálni az úttesten vagy útszélen heverő tetemeket. Azonban, mivel a kisebb termetű madarak megtalálása nehezebb, ezért most is elsősorban a közepes és nagyobb testű fajokra koncentráltam. A tetemeket lefényképeztem és eltávolítottam az úttestről, hogy a következő alkalommal ne legyenek még egyszer megszámolva.

Az általam vizsgált szakaszok egyike az E671-es európai út, melyen mondhatni napi rendszerességgel lehet találni friss tetemeket. A fent említett időszakban, a Nagyvárad és Kisjenő szakaszon, összesen 12 elütött madarat észleltem, melyek közül 8 volt erdei fülesbagoly (Asio otus), 2 gyöngybagoly (Tyto alba), valamint egy-egy példány vörös vércse (Falco tinnunculus), illetve vetési varjú (Corvus frugilegus). Ugyanennek az útnak az előbbinél egy jelentősen rövidebb szakaszán (Kisjenő és Araddal közt), az elpusztult egyedek száma 19 volt. Legnagyobb egyedszámban itt is erdei fülesbaglyot találtam (10 példány), őt követte a gyöngybagoly (6 példány), a vörös vércse (2 példány), melyek mellett egy elgázolt fácán (Phasianus colchicus) teteme is előkerült.

Bár az A1-es autópálya átvette az Arad és a nagylaki határátkelő közötti forgalom jelentős részét, az E68-as európai út, mely e két várost köti össze, továbbra is elég jelentős forgalommal bír. Ennek bizonyítéka az itt elgázolt, nagyszámú emlős és madárfaj is. Az itt történő felmérés, a következő eredményeket hozta: 8 elpusztult erdei fülesbagoly, 2 fácán, egy gyöngybagoly és egy vörös vércse.

Az utak közül, az állatokra mért legnagyobb veszélyt kétségtelen, hogy a forgalmas főutak jelentik, ismernünk kell azonban azt a tényt is, hogy az gépjárművekkel történő ütközések veszélyét, a kevésbé forgalmas szakaszok is magukban rejtik. Ennek mértékét is megpróbáltam górcső alá helyezni olyan alföldi útvonalakon, ahol a forgalom intenzitása a fentebb említett szakaszokénál jóval alacsonyabb (Arad – Kürtös, illetve Zádorlak – Székesút szakasz), vagy nagyon alacsony (Arad – Kisvarjaspuszta és Szederhát – Tornya). Sajnos, a felmérések ezeken a részeken sem hozták a megnyugtatónak várt eredményt, hiszen a madártetemek száma itt is egész kimagasló volt. Összesen 6 erdei fülesbagoly, 4 gyöngybagoly, 2 karvaly (Accipiter nisus), egy fácán és egy házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) friss tetemét találtam meg.

A vizsgált szakaszokon, összesen 57 elhullott madár maradványait regisztráltam. Tudnunk kell azonban, hogy az itt elpusztult egyedek száma minden bizonnyal, ennél jóval magasabb, hiszen itt csak az út, menetirányú sávjának egyik oldalán, az úton, vagy közvetlenül mellette fekvő, friss vagy viszonylag friss tetemeket találjuk meg, a régebbi, illetve az út menti árokba, gaz közé kisodoródottakat nem.

A madarak mellett, számos őshonos, vadon élő emlősfajt (sakál, borz, róka, mezei nyúl, molnárgörény és menyét) is találtam az utakon, melyek életét szintén járművek oltották ki.

Bár a vizsgálatok közel sem tudományos jellegűek, megpróbáltam pár terepi adottság figyelembevételével magyarázatot keresni arra, hogy van-e összefüggés ezek és az útszakasz adott pontján talált, baglyokra vonatkozó ütközési baleset között.

A tizenhárom gyöngybagolyelütés mindenike településen kívül, azonban farmépületek, tanyák és hodályok közvetlen közelében történt, ami valószínűvé teszi, hogy egy ott költő pár egyik (vagy mindkét) tagját érte a veszteség. A gázolások minden esetben hosszú, egyenes útszakaszon történtek, ami a járművek számára megfelelővé teszi a nagy sebességgel való közlekedést. Egy eset kivételével, a megtalált példányok elütési helyén, a terep nyílt volt, az úttest szélén nem voltak összefüggőbb magas fasorok vagy bokorsávok.

A harminckét elütött erdei fülesbagoly megtalálási helyéről a következők jelenthetők ki. Az elpusztult egyedek túlnyomó többsége, a gyöngybaglyokhoz hasonlóan, a hosszú, egyenes útszakaszokon volt megtalálva. Négy példányt településen belül (főleg településszél), hármat pedig nagyobb – a járműveket némileg sebességcsökkentésére ösztönző – kanyarban találtam. A gázolások közel fele nyílt, fás vegetációtól mentes részen, a többi gyér facsoportokkal és alacsony bokorsávokkal övezett útszakaszokon történt.

Pár szóban kielemezve a fenti információkat, elmondható, hogy:

      • a legtöbb áldozatot a járművek az egyenes, kanyarok nélküli szakaszokon szedik, mely útszakaszok veszélyességét tovább fokozza az, ha az út két oldalán hiányzik a fásszárú növényzet, vagy ez csak szigetszerűen van jelen. Ezt támasztja alá az is, hogy mindössze egyetlen példány teteme lett megtalálva olyan helyen, ahol az út mindkét oldalán magas bokorsáv és fasor is húzódott, azonban a szakasz itt is egyenes volt.
      • a településeken érzékelhetően alacsonyabb az elütések száma, egyrészt mert a rendelkezésre álló fészkelőhelyek szűkösebb kínálatából adandóan itt kevesebb a madár, másrészt a sebességkorlátozás miatt
      • valószínű, hogy a baglyok nehezen állapítják meg a közelgő autók fényszórójából ezek sebességét, így, a jármű áldozatául esnek. Feltételezhető azonban, hogy ha a fényforrás megtörik egy kanyar miatt, ennek irányváltozását a madarak már jobban észreveszik és veszélyként fogják fel, igyekezve kitérni előle. Elképzelhető, hogy ez részben magyarázza azt, hogy a nagyobb kanyarok közvetlen közelében kevesebb az elpusztult madár. Ez azonban, önmagában véve még kevés a balesetek elkerülésének megelőzésére, hiszen az este és éjszaka zajló forgalom esetén, a fénynél jól belátható kanyarok gyakran az autók sebességét nem korlátozzák olyan mértékben, hogy az esetleges ütközések ne következhessenek be.

Az utakon történő gázolások általi madárpusztulások nagyságát és ennek, az adott terület állományra gyakorolt természetkárosító hatását rendkívül nehéz felmérni. Arra viszont már egy pillanatnyi helyzetkép is rávilágít, hogy e probléma nem elhanyagolható. Jelenlegi ismereteink szerint nem létezik olyan megoldás, mely a jelenség egészét, még a kiváltó okok egy részének ismeretében is, orvosolni tudná. Sőt, olyan kivitelezhető beavatkozási lehetőségek sem állnak rendelkezésre, melyekkel ezt csökkenteni lehetne.

Miért is annyira összetett a jelenség, mik a kiváltó okok és miért nincs megoldás? Mert egy többrétű természetvédelmi problémával nézünk szembe. Míg az áramütések által okozott károkat, az oszlopok fejszerkezetének leszigetelésével, a fészkelőhely hiányát a műfészkek kihelyezésével, fészkelőhelyek kialakításával sok esetben nagyon eredményesen meg lehet oldani, a közúti balesetek kivédésére még ezidáig egyik ország sem talált kivitelezhető megoldást. Jelenleg, az teheráruforgalom jelentős része még mindig a közutakra hárul, melynek eredményeképpen, a teherautókról lehulló gabona sok rágcsálót, és vele együtt ragadozómadarat csábít az utak mellé. Az ország alföldi területeinek legnagyobb részén, a mezőgazdasági parcellák egybeszántásának következtében, a megműveletlenül hagyott mezsgyesávok gyakorlatilag teljesen felszámolódtak, ami a rágcsálókat a megmaradt, útmenti gyepsávokba kényszerítette, idecsalogatva az őket zsákmányoló madarakat is. Továbbá, a nagy sebességgel közlekedő autókkal, az elmúlt évtizedekben rohamosan megnövekedett járműforgalommal, valamint az élőhelyeiket mindinkább keresztbe-kasul átszelő, növekvő úthálózati infrastruktúra bővülésének gyors ütemével a madárpopulációknak egyre nehezebb megbírkozni. Úgy tűnik, hogy azokon a szakszokon, ahol az út közvetlen széle melletti bokorsávok és sűrűn ültetett fasorok magassága három méter fölötti, a balesetek száma jóval alacsonyabb, mivel ezek, a madarakat egy jóval magasabb repülési pályára kényszerítik, csökkentve ezáltal az ütközések lehetőségét. Azonban az ilyen útszakaszok jelenlegi aránya kritikusan alacsony és ahol még jelen van, ott napjainkban is, „biztonságosabb utak” címszó alatt folynak a növényzet eltávolítását célzó munkálatok. A különféle, elsősorban nagyvadak utaktól való távoltartását célzó ultrahangos riasztóberendezések egy része még csak a tesztelési próbafázis korát éli, azonban ezek széleskörű alkalmazása és hatékonysága a madarak elütésének visszaszorítása érdekében valószínűleg nem lesz egy járható út.

Összeállította: Daróczi J. Szilárd

Medve tények 8: Tévhitek

Túl sok az olyan információ a közbeszédben, amely az igazság és a tévhit között ingadozik. Túl sok a vélemény és az indulat, gyakran bármilyen valós háttér nélkül. Úgy gondoltuk, hogy barna medvéről szóló mini sorozattal járulunk hozzá a különböző szempontok tisztázásához. Ez hozzásegíthet egy rossz fénybe került faj alaposabb megismeréséhez.

Hattyúk szabadon engedése


A tavasz beköszöntével két bütykös hattyút engedtünk szabadon Marosvásárhely közelében.

Egyikük, legyengülve, de sérülések nélkül került hozzánk az Inovet Care állatorvosi rendelő közvetítésével Karácsonkőről.

A másikat kutyaharapásokkal kezelték a Vets4Wild állatorvosai.

Néhány hétnyi lábadozás következett a Sérült Vadállatok Rehabilitációs Központjában, majd Sajnár György kollégánk és Borkna-Vitális Levente állatorvos barátunk segédletével visszanyerték szabadságukat.

Köszönjük mindenkinek a segítséget!

NATURA 2000 OKOSKODÓ

A verseny célja, hogy a gyerekek pedagógusaik segítségével megismerkedjenek a Natura 2000-el és felkeltsük érdeklődésüket az őket körülvevő természeti értékek és az ember kapcsolata iránt.

Kik nevezhetnek?

A lent megnevezett Natura 2000 területen élő vagy ott iskolába járó 3.-8. osztályos diákok 3 fős csapatai.

A négy Natura 2000 területhez a következő községek tartoznak:
Brancovenesti, Deda, Rusii Muntii, Alunis, Valenii de Mures, Suseni, Ideciu de Jos, Ideciu de Sus,
Reghin, Petelea, Gornești, Peris, Moresti, Sausa, Chirileu, Sanmarghita, Vidrasau, Sanpaul, Dileu
Nou, Ogra, Lechinta, Dataseni, Iernut.

Mi a feladat?

Információk a III.-IV. osztályosok számára
Információk az V-VIII osztályosok számára

Beküldési határidő: 2021. május 24

Álláshirdetés

A Milvus Csoport 3 terepi asszisztenst keres romániai madárfajok monitoringjához, május 15-június 15 időszakra. A munka során az egyesület szakembereit kell kísérned különféle madárfajok felméréseire, segítened kell a megfigyelések rögzítésében, utazásban, felszerelések kezelésében, szállás és étkezés előkészítésében. Lehetőséged lesz meglátogatni az ország számos vidékét és rengeteget tanulnod a madarakról: fajfelismerést, viselkedést, ökológiát. Az alkalmazás egy hónapra szól, de lehetőség lesz további egy vagy két hónap hosszabbításra.

Kötelező elvárások: hajlandóság nehéz terepen és éjszaka végzendő munkára, B kategóriás autóvezetői jogosítvány, úszni tudás. Előnyt jelent: kajakos-kenus tapasztalat folyóvízen, madárismeret.

Jelentkezz egy rövid bemutatkozó levéllel (amiben leírod, hogy miért tartod magad megfelelőnek erre az állásra) és egy szakmai önéletrajzzal a hajnal.kuti@milvus.ro és a zoltan.d.szabo@milvus.ro címekre. Határidő: április 15.

A fészeknél: szirti sasok monitoringja


Tavasz elején történik a szirti sas fészkek monitoringja
A szirti sas egyik legnagyobb hazai ragadozó madarunk, sziklafalakon vagy fákon fészkel
A Milvus Csoport a Keleti Kárpátokban és az Erdélyi Szigethegységben vizsgálja rendszeresen
A monitoring munka a fészkek rendszeres, egész éven keresztül tartó megfigyeléséből áll
Jelenleg 30 hegyvidéki fészket figyelünk