Rehabilitációs központok és keselyűk visszatelepítése

Az Alfred Toepfer Natural Heritage Ösztöndíjjal minden évben három fiatal természetvédő munkáját támogatják. Szilágyi Réka kollégánk, az ösztöndíj egyik nyerteseként 2021-ben Bulgáriába és Spanyolországba látogatott, hogy megismerje a vadállat rehabilitációs és szaporító központok szerepét az európai keselyű fajok visszatelepítésében.

A négy Európában fészkelő keselyű faj állománya a múlt század folyamán drasztikusan lecsökkent, feltehetően a táplálék hiánya, az élőhelyvesztés, a vadászat és mérgezés miatt. Egyes területekről, ahogyan Romániából is, ezek a dögevő madarak teljesen eltűntek. A kitartó természetvédelmi munkának és különböző visszatelepítési programoknak köszönhetően azonban a fajok helyzete fokozatosan javul, és egyre több helyen bukkannak fel újra az egykori elterjedési területükön.

Kültéri röpdék a “Sinite Kamani” Nemzeti Parkban Spanyolországból áthelyezett keselyűkkel. Fotó: Fülöp Attila

A visszatelepítési programok célja, ahogyan az elnevezés is sugallja, egyes fajok újratelepítése olyan területekre, ahol egykor jelen voltak, de mára eltűntek. Több bevett módszer is van, amit a programokban együttműködő szakemberek, rehabilitációs központok, védett terület kezelői alkalmaznak. Az egyik lehetséges módszer keselyűk esetében a felnőtt egyedek áthelyezése egy forrás populációból, a célterületre. Ezek az áthelyezett egyedek általában olyan madarak, amelyek valamilyen sérülés miatt vadállat rehabilitációs központokba kerültek. A felépülést követően ezeket a madarakat a célterületre szállítják (sok esetben más országba), és több hónap alkalmazkodási idő után szabadon engedik. Egy másik lehetséges módszer az állomány növelésére és megerősítésére a fogságban kikelt fiókák szabadon engedése.

A meglátogatott rehabilitációs központoknak kulcsszerepe volt a keselyű visszatelepítési programokban. Ezek a létesítmények látták el a bajba jutott, és később áthelyezésre került példányokat, koordinálták a madarak szállítását, ellenőrzését és szabadon engedését. Emellett szaporító központként is működnek, ahonnan több, nem csak keselyű, hanem más veszélyeztetett fajok fiókái elkezdhették szabad életüket a természetben.

A három külföldi rehabilitációs központ egyéb tevékenységéről, környezeti nevelésben betöltött fontos szerepéről, illetve a védett területek feladatáról a visszatelepítési programokban a tanulmányút angol nyelvű beszámolójában olvashattok részletesebben.

Szóljon hozzá