Victor, Bolomey, Márton és más műholdas jeladóval ellátott szalakóták

Lassan, lopakodva közeledsz, még a lélegzeted is visszafogod. Reménykedsz, hogy a költőládában vagy a lösszfalban levő szalakóta nem vesz észre. Nagyon gyanakvó madár, bármilyen kis zajra elrepül. Így a fészek felé való közeledés a legnehezebb, egy háló segítségével próbálod elzárni a madár útját.

Ez egy hosszabb folyamat kezdete, amelynek során majd szalakótákat gyűrűznek, genetikai mintát vesznek, geolokátorokat és műholdas jeladókat helyeznek 25 szalakótára az ország nyugati és dél-keleti részén, Arad, Temes, Bihar Ialomița, Teleorman és Tulcea megyében.

 

Mivel a szalakóta európai állománya jelentősen csökken, a nyugati országokban már teljesen eltűntek a költőállományok, „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” (LIFE13/NAT/HU/000081) projekt több intézkedést tűzött ki célul a faj védelme érdekében. Ezek között szerepel élőhely-restaurációként a faültetés az ország különböző részein, középfeszültségi oszlopok szigetelése, költőládák kihelyezése, a helyiek tudatosítása és bevonása, kutatás, monitoring és gyűrűzés.

Annak érdekében, hogy többet megtudjunk a vonulási útvonalaikról, telelő területeikről, az útvonaluk során fellépő veszélyekről, az ország nyugati részén három, illetve Dobrudzsában és a Román Alföldön ugyancsak három szalakótára helyeztek fel műholdas jeladót. A madarászok és aki kíváncsi itt követheti majd a madarak vonulását Afrika fele: http://www.satellitetracking.eu.

Néhány madárnak érdekes hangzású neve van. Bolomey például egy szép ialomițai kastély, amelyet 1898-ban olasz mesterek építettek:http://mjialomita.ro/sectiile-muzeului/bolomey.

A madarak többsége a költőterületük szomszédos településeiről kapták nevüket. Így Victor a Tulcea megyei Victor faluról. Márton és Ágya pedig Szentmárton és Ágya településekről lettek elnevezve.

A következő videóból meg lehet tudni többet a terepi munkákról, a szalakótagyűrűzésről, illetve a projekt céljairól:

A pályázat konzorciumvezetője a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a programpartnerek pedig a „Milvus Csoportˮ Madártani és Természetvédelmi Egyesület (Románia), a Szatmárnémeti Környezetvédelmi Ügynökség (Románia)a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága (Magyarország), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, (Magyarország), valamint a DALERD, Délalföldi Erdészeti Zrt. (Magyarország).

This entry was posted in Hírek. Bookmark the permalink.

2 Hozzászólás

  1. Sorin Andrei says:

    Va apreciez in mod deosebit munca ! Am o modesta observatie de facut in legatura cu dumbraveanca in zona mea.
    Aproximativ de 12-14 ani am tot urmarit vara , incepand din mai pana in septembrie, cat dureaza sederea acestor pasari la noi, – dumbraveanca , din familia Coraciidae ( Coracias garullus)- pe drumul auto Braila-Galati, fara binoclu dar fiind un destul de bun cunoscator al pasarilor, intr-un mod simplu, doar din microbuzul care ma ducea la Galati in cate vreo plimbare.Pe atunci ( din pacate asta era valabil acum 10-15 ani in urma , acum aproape au disparut de pe micile balti ce insoteau pe laturi soseaua )am zarit si un exemplar de barza neagra, apoi lopatari (f. putini dar erau), tiganusi , starci de noapte, galbeni, rate cafenii, nu mai zic de multele egrete mici , acum si ele tot mai rare la vedere) etc.Cu trecerea anilor am vazut tot mai putine dumbravenci, constant in scadere de la un an la altul si fara exemplare juvenile .Trist. Intai vedeam 6-8 exemplare mature pe distanta de 12 km de sosea Braila -Galati,asta in urma cu 12-10 ani. De prin 2010 au scazut rapid la 5-6 , apoi 3-4 pe an.Pe arealul acela observat de mine doar din masina (nu am coborat niciodata pe teren) din 2013 s-au tot rarait, au ramas 3, apoi 2 in 2014 si 2015 iar anul 2016 doar 1 exemplar toata vara In 2017 pana acum nu am mai vazut nici una…Am remarcat ca un exemplar vazut intr-un loc azi , il puteam revedea constant in acelasi loc aproape toata vara.Sunt foarte teritoriale. Stateau pe firele de curent cam in acelasi loc, am vazut si exemplare plonjand elegant si rapid dupa cate o insecta mare in iarba.Exista niste copaci mari undeva la mijlocul distantei Braila-Galati , la distanta de 200-250 de drum si nu pare sa fi fost nici unul taiat . Unde cred eu ca aveau cuiburi, fiind copaci grosi si scorburosi. Pareau stejari de la distanta.Cred ca pesticidele din agricultura au diminuat insectele si implicit nu au mai cuibarit neavand hrana suficienta pt pui in unii ani sau mor pe timpul migratiei. Am citit ca in tarile din Golf sunt impuscate in special in migratia de primavara cand trecerea este mai rapida cand se aduna multe pe un culoar ingust de migratie si sunt mancate ca delicatesa.Ce pacat !!!!De parca nu mai avem ce manca!Inteleg ca sunt populatii de pasari care migreaza in sud estul Asiei, in India dar si in Africa.
    In legatura cu observatiile mele de amator, sigur ca eu vedeam doar pasarile situate pe sarmele din apropierea soselei sau pe cele de la 50-70 m de sosea pt ca silueta lor este de neconfundat pt un cunoscator. Dar dupa acea distanta nu mai sunt nici cabluri electrice si nici arbori pe multi, multi km. Deci conditii de habitat nu prea.
    Observ de 2 -3 ani ca in locul dumbravencilor au aparut ici colo 2-3 exemplare mature de vanturel roscat , pasare neamenintata cu disparitia si care stiu ca foloseste des cuiburi vechi de ciori dar eu stiu ,poate si scorburi folosite anterior de dumbravenci ?! … deci sa le fi exclus treptat din habitat?! Nu stiu.
    Sunt un medic pensionar din Braila, am fost candva si membru al S.O.R. dar m-am retras….Cu siguranta un motiv al retragerii a fost entuziasmul meu prea mare.Am fost totdeauna doar un observator discret al pasarilor doar pt mine insumi deoarece in zona mea nu am gasit in atatia zeci de ani pe nimeni prea pasionat de birdwatching.Stiu grupul Milvus de ff multi ani de pe internet si admir faptul ca faceti lucruri concrete .Concluzia mea este ca asa cum au disparut dumbravencile in 10 ani dintr-un areal ca al meu,mic, , la scara mica, asta ilusteaza ce se intampla peste tot la scara mare. Nu sunt prea optimist.Pacat ca multe specii vor disparea inainte de a fi cunoscute de oamenii obisnuiti, pt care pasarile salbatice nu numai ca nu reprezinta pt ei mai nimic , din ignoranta dar multi gandesc ca da, chiar daca nu le mai vedem frecvent , ele ar trebui sa fie undeva intr-o padure etc doar ca padurea aceea nu mai e….de mult.
    Am uitat alt aspect legat de o pasare devenita rara: lopatarul.In vara asta am zarit in zbor deasupra soselei Braila-Galati paralela cu Dunarea si un mic stol de 5 lopatari.Erau la inaltime si eu in microbuz, fara binoclu dar nu pot fi confundati daca esti macar familiarizat cu silueta lor.In zona mai vad in mai toate iernile si pana in aprilie cativa ulii sorecari comuni si o data cred, era si un sorecar mare.Cred , nu sunt sigur, nu am binoclu.Un fapt ingrijorator pt speciile de pasari mici este ca de cativa ani , in mai toata tara nu numai aici am vazut f multe, prea multe cred, cotofene.Ca si in cazul ciorii de semanatura , cred ca inmultirea exagerata a cotofenei la noi si patrunderea in ultimii ani a acesteia in arealul antropic, urban ,in special, lucru rar in trecut cand era intalnita doar pe campuri si in sate, exprima si cresterea gradului de poluare cu reziduuri menajere a unor zone tot mai extinse prin neglijenta noastra ca indivizi umani.Alt aspect trist este ca in fiecare primavara vedeam in martie 2 – 3 grupuri macar ,de 30-70 berze albe in migratie , poposind pe campurile din vecinatatea soselei ce ma ducea de la Braila la Galati. Anul asta , doar vreo 8-10 berze razletite, o singura data.
    Va doresc succes si satisfactii in munca de protejare a pasarilor noastre!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *